„Talán azért is, mert az ember úgy izgul, mint gyerekként, nem tudja, hogy mi vár rá! :)”
Két évvel ezelőtt kezdtem a tanári pályámat egy műszaki szakközépiskolában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy soha nem gondoltam volna, hogy tanár leszek abban a középiskolában ahová én is jártam diákként.
Mindig úgy gondoltam, hogy osztálytalálkozók alkalmával fogom esetleg átlépni újra az iskola kapuit!
Az élet kiszámíthatatlan, de ugyanakkor lehetőséggel teli! Tudom, igen közhelyesnek tűnik, de valóban így gondolom.
Mit sem bizonyít jobban, hogy mekkora annak az esélye, hogy éppen amikor munkát keres az ember több mint 10-év után keresse a volt osztályfőnöke.
Akivel megjegyzem középiskolás éveiben beszélt utoljára, és munkát ajánl?!
„Igen erre gondoltam!”
Az első tanítási napomat mint már említettem soha nem felejtem el! Egy verőfényes szerdai nap volt…………. folyt. köv
Visszagondolva saját tanári pályámra, nemcsak nem emléxem tisztán az első alkalomra, de igazán meg sem tudom mondani melyik volt az első... Amikor napköziben korrepetáltam a nagyobbakat, amikor gimiben szakkört vezettem, amikor egyetemen felkért a professzor, hogy helyettesítsem, vagy demonstrátorként, amikor az első hivatalos órámat megtartottam? Vagy egy tanfolyam, továbbképzés? Vagy az első főiskolai munkanapom?Vagy az első középiskolai munkanapom?
VálaszTörlésAzt hiszem igazad van, hogy sok tanárnak örökre bevésődik, gondolom, akiknél ez egy markáns átmenet. Akinek ez egy soklépcsős folyamat, azoknak sokkal kevésbé kardinális egy ilyen élmény.
DrSssy