Technológia, média és edukáció

Egy ideje már pörgünk oktatás témában, mégpedig azért, hogy a médiás tapasztalatokat talán a leginkább szép cél érdekébe fordítsuk, hasznosítsuk, integráljuk. Ugyanis amíg sokan azon fáradoznak, hogy a rendelkezésre álló technológiai eszközök – már nevükben is “szórakoztató elektronikai eszközökként” – időrabló módon élvezeti eszközökké avanzsálódjanak, addig ezen lehetőségek – mint tévé, tablet, internet – sokkal inkább szolgálnának globális evolúciós célt akkor, ha az edukációs vonalra koncentrálnánk.

“Edukálódtunk” persze magunktól is az elmúlt években: elhittük, hogy az amerikai filmekben már autóval járó gimnazista egy reális cél egy alapvetően nem mérethatékony országban, elhittük azt, hogy attól vagyunk valakik, hogy fogyasztunk, és elhittük azt is, hogy mindenkinek lehet jó nagy háza és alanyi jogon jár a jólét. Lehet persze firtatni a felelősséget központi szabályozás, média produkciós, illetve oktatáspolitikai vonalakon bárhol, de a lényeg akkor is az, hogy az emberek 95%-a az elmúlt években hamis aspirációs pontoknak megfelelni akarva felejtette el azokat az alap értékeket, melyek közé például a tudás is tartozik.

A modern technológiai eszközök és internet pedig – ha tetszik ha nem – a tudást, illetve tudásmegosztást szolgálják leginkább amellett, hogy jelenleg egy speciális “szűrő” kell ahhoz, hogy a fellelhető információk valódiságát validáljuk. Mindezek mellett a képernyő ma már nemcsak egyszerű megjelenítő: multimédiás eszköz is, melynek segítségével az egységnyi idő alatt eljuttatható információk sokszorosára nőttek az elmúlt időben. Rögtönzött self-kutatásként ezen a ponton gondolkodok el azon, hogy vajon miért nem szeretek könyvet olvasni és sajnos rá kell döbbennem arra, hogy a könyv nekem kevés. Kevés az egységnyi idő alatt szerzett impulzus, mert hozzászocializálódtam ahhoz, hogy nincs olyan negyedóra, amikor nem jön egy email, kérdez meg tőlem valaki valamit Skype-on, Facebookon, vagy jön éppen ügyfél, futár. Ezek az impulzusok – ahogyan maga az internet – láthatóan függőséget okoznak és minél nagyobb amplitúdójú a “leállás”, a hétvégi semmittevés, vagy aktív kikapcsolódás, annál inkább vehetők észre az ezekkel járó társadalmi változások is.

Valószínű, hogy évtizedek múlva evolúciós mérföldkövekként tekintünk majd azon korszakokra, mint például a tévé, később a mobiltelefon, aztán a e-papír elődjeinek is tekinthető tabletek, majd az augmented reality-s szemüvegek megjelenése. Valamennyi eszköz ugyanis láthatóan fejleszti az agy azon részét, mely az egységnyi idő alatt lekezelni képes impulzusok számáért felel. A tévé, mint az 1 – to – sokmilliárd ember felé való kommunikációs eszköz, a mobiltelefon, mint a promt információszerzés legpraktikusabb hordozható formája azok a tárgyak, melyek az elmúlt évszázad alapvető konzumer technológiai forradalmait elhozták.

A következő ilyen eszközként nem véletlenül az elektronikus, hajlítható papír elődjeként ma már piacon lévő tableteket lehet jósolni: ezek olyan kompakt eszközök, melyeken gyakorlatilag végtelen tudást tudunk tárolni, illetve pontosabban megjeleníteni, melyek jelenleg sok esetben helyi tárolásúak (letöltött könyvek, jegyzetek), de a felhősödés mellett ugyanígy tudásként érhetők el rajtuk keresztül az internetes tudásbázisok is, melyekkel gyakorlatilag keresési technika és az a bizonyos “szűrő” kérdése az, hogy mihez, mikor és milyen gyorsan férünk hozzá. Na meg persze az internet sebességéé.

És ez az a pont, amikor az internet, mint a végtelen tudást jelentő globális hálózat szűkösségében látják majd meg sokan az üzletet: a fizetős tartalom ugyan egyáltalán nem divat, de az ingyenes tartalomhoz történő hozzáférés korlátozása, illetve annak árának megemelése még komoly meglepetésként szolgálhat azok számára, akik a “minek tanuljam meg, rajta van az interneten” felfogásban szocializálódnak. Ahogyan a legtöbb dolognál a világon, itt is megfigyelhető majd évtizedek múlva egy visszarendeződés: értékek, valódi tudások újra felértékelődnek majd, és sokan felismerik majd a kiszolgáltatottságot, melyet alapvetően az internet, mint mankó, illetve mindig kéznél lévő tudásbázis okoz.

Az egészet a tabletek, illetve az azokból keletkező hajlítható digitális papírok utáni, már-már sarjadzó augmented reality-s szemüvegek koronázzák majd meg: ezek olyan, megjelenésükben egy hagyományos szemüvegekhez hasonlító eszközök lesznek, melyek a beépített mini számítógép és GPS segítségével értelmezik azt, amit éppen látunk és plusz információkat vetítenek ki a szemüvegre a szemünk elé az adott emberről, tárgyról, épületről, amit éppen nézünk. Mindezt természetesen adatkapcsolaton keresztül, mely bizony – lévén drága lesz a plusz információ, tudás – nem lesz olcsó. Amerikában már több államban használ ilyet a rendőrség, a tömeggyártást azonban az adatvédelmi aggályok mellett valószínű, hogy olyan apróságok is hátráltatják, mint a nemzetbiztonsági érdekrendszerek felépítése. Egy ilyen eszköz birtokában szakad majd teljesen ketté a társadalom: lesznek azok, akik mindent ki fognak fizetni azért, hogy összeköthessék Facebook-jukkal, nyaralásuk előtt nemzetközi épület-adatbázisokkal a szemüvegüket, hogy aztán ne csak a szembejövő emberről, hanem az utcán nézelődve az épületekről is minden információt magukévá tegyenek a szemüvegen keresztül. És lesznek azok, akik az egészről mit sem sejtve csak egyszerűen sétálnak és élvezik a napfényt. Hogy kik járnak majd jobban, az egy jó kérdés…

www.opinionleaders.hu