Bár 32 éves vagyok, így remélhetőleg a Moirák még csupán göndörítik azt a bizonyos szálat, és nem elvágni készülnek, de már most fogadni mernék rá, hogy utolsó előtti blogzásomat láthatja a mélyen tisztelt nagyérdemű. Ez már 184 karakter volt, szóval marad az elköszönés. Na jó, hogy legyen benne valami értelmes dolog is: Minden áron rendet szeretnének tenni a felsőoktatásban az „okosok” – ez kifejezetten pejoratív értelemben értendő -, de egynek sem jut eszébe, hogy az alapvető gond a teljesen átláthatatlan bolognai lasagne, akarom mondani bolognai rendszerrel van. Miért jobb, ha 2-3 évig szívatják a hallgatót, mielőtt rádöbbenne, hogy az első féléves alaptárgyakat soha nem fogja teljesíteni. Bezzeg a régi szép idők, amikor a vizsgaidőszak első 2 hetében csak gyakjegy-pótokra járt az ember fia és lánya, aztán meg azért hajtott, hogy csak egy vizsga maradjon, amit halaszthatna a következő félévre, és megússza az évismétlést. Az már feeling volt a javából. Az a sok 2 évre eltiltott cimbora! Elnézést kérek mindenkitől, hogy túlzásba vittem a mennyiséget, cserébe az utolsó alkalomra Mekk Elek stílusra váltok, és eszperantóban próbálok rímet farigcsálni, ha lesz rá időm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése