Szemünk fénye - 2. rész

[Illusztráció: photoizogroup.com]

Milyen a jó világítás? Miért rossz, ha „csak” korszerű lámpatestek vannak a fejünk felett? Mert először is nem minden korszerű, ami új. Amire az iskolákban pénz van, az általában csak új. Másrészt a fény alapvetően meghatározza a vizuális komfortot és annak az épített környezetnek a látványát, melyben a diákok tartózkodnak. Ezek nem mérhetők luxmérővel és lényegesen túlmutatnak egy-egy szabványérték megkövetelésén. 

Ezt úgy hívjuk: világítási kultúra, s aki nyitott szemmel jár a Lajtán túl, az tudja, bizony jócskán lenne mit változtatnunk rajta.

Mit kéne tudnia minimálisan egy jó osztálytermi világításnak? Először is azonos megvilágítást kell nyújtani az asztalokon és a táblán. Egyenletesnek is kell lennie, nappal is, ehhez részben néha világítani kell nappal is, részben árnyékolni kell az ablakokat. A jó árnyékoló az ablakokon a világítás része! Nagyon fontos, hogy ne kápráztasson: közvetett káprázás akkor is fellép, ha a padon, a táblán, a tankönyv nyomdafestékén, a monitoron vagy a billentyűzeten verődik vissza a fény. A káprázás fáraszt, mert nem jól láthatóak a látótér egyes részletei, ez folyamatos „szoftveres hibajavítást” igényel, ami fárasztó agymunka. Ehhez - legalább részben - mennyezetre kell irányítani a fényt, a szórt fény javítja a nyomtatott és a képernyős szövegek olvashatóságát. A világos mennyezet és a falak kitágítják a teret, kellemesebb a közérzet. Szórt fényben világosabbak az arcok, barátságosabbak az árnyékmentes szemek, ezért közvetlenebb a kommunikáció is. Végül, de nem utolsósorban lehessen szabályozni, hogy monitorok és különböző vetítő eszközök használatakor a vetítést ne zavarja, de mindig megfelelő mértékben világítson jegyzeteléshez, olvasáshoz.

A világításnak lényegesen szofisztikáltabbnak kell lennie, mint korábban. Táblavilágítás ma már szinte mindenütt van, bár ez gyakran primitív módon egy lemezzel árnyékolt pucér fénycső. Ideális esetben több csoportban külön-külön lehet szabályozni a világítást, külön csoportot képez a tábla és vetítővászon előtti (tanári) rész és külön a táblavilágítás is, méghozzá táblánként. Nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a falak gyakran olyan képeknek, tablóknak adnak helyet, amelyek demonstrációs eszközök vagy valamiért nagyon fontos részei a nevelésnek vagy a közösségi munkáknak, tehát a falakat is meg kell világítani. És mindezt egyszerűen, kezelhetően, olyan előre programozott kapcsolókkal, melyekkel kész világítási képeket lehet lehívni: vetítés, csoportmunka, krétás tábla, számítógép, stb. üzemmódokkal.

Álmodozásnak vége, a következő részben visszatérek a rideg valósághoz.