„Kommunikációs szokásaink többször alakultak át gyökeresen az elmúlt
150-200 évben. Ezeknek a változásoknak velejárójaként az emberi
kapcsolataink, végső soron pedig az egész életünk is megváltozott.” Ez a
mondat volt olvasható a kiállítást megnyitó tablón.
És milyen igaznak találta valaki ezt a mondatot, ha végignézte a kiállított eszközök és technológiák sorát. Az email történeti érdekességek mellett láthatóak voltak távírók és telefonok, terminálok (pl. a híres IBM 3270) és géptávírók (pl. ASR33 Teletype) számítógépek és hálózati eszközök is. A Hollerith féle lyukkártyától (1890) egészen a modern kor IP hálózatok feletti telefonbeszélgetéséig bezárólag számos kiállított eszköz bizonyította, hogy mennyi minden változott az elmúlt évszázad alatt.
Kiállítás - Cisco eszközökkel
Az email (és az Internet számos más kommunikáció típusa) csak az egyik lépcsőfok volt ebben a folyamatban, de talán a legjelentősebb, a legradikálisabb változásokat hozó. Az 1969-től működő ARPANET hálózatot a hidegháborús időszakban, de nem csak katonai céllal fejlesztették ki. Hiszen ugyanolyan fontos szerepet játszott a távoli számítógépek összekötése, és az erőforrások egymással történő megosztása is. Mégis az eredeti koncepció nem fejlődött a várt mértékben, nem sokan használták a hálózatot a szuperszámítógépek erőforrásainak megosztására, de másra igen...
Ray Tomlinson 1971 végén egy már létező program átalakításával lehetővé tette, hogy két ARPANET-re kötött számítógép képes legyen egymással szöveges üzeneteket váltani. A felhasználók és gépek címeinek különválasztására egy speciális karaktert használt, a „@” jelet. Amikor elküldte az első tesztüzenetet, akkor még nem volt tudatában tette későbbi hatásaival. Ennek megfelelően az első email szövegét el is felejtette. Ugyanígy történt ez a soron következő néhány további üzenetével is, amelyet már kollégáinak is elküldött. Egyik munkatársa visszajelzése szerint ezt az alkalmazást talán nem lett volna tanácsos megmutatnia a főnökségnek, hisz nem is szerepel ilyen irányú fejlesztés a munkakörükben…
Ray Tomlinson
Az email a fentiek ellenére szinte azonnal sikeres lett. Két évvel az első elektronikus üzenet elküldése után (tehát ekkor az ARPANET alig volt 4 éves) Stephen Lukasik - az ARPA akkori igazgatója - megrendelt egy átfogó hálózati tanulmányt. A folytatott vizsgálat feltárta, hogy az akkori ARPANET teljes forgalmának a 75%-át csak egyetlen alkalmazás tette ki, ez pedig az email volt. Ez az elképesztő mértékű használat mindenkit meglepett, még magukat az ARPANET tervezőit is. 1978-ban Licklider (az ARPANET egyik korai megálmodója) az új trendek figyelembevételével kiegészítette korábbi saját definícióját az ARPANET céljáról: „Az információ megosztása a legfontosabb típusa az erőforrások megosztásának.”
Erről és hasonló történetekről is megemlékezett a kiállítás. Megtudhattuk ki küldte és mi volt az első spam, ki használta először a smiley-t, kik játszottak fontos szerepet az ARPANET fejlődésében.
A külföldi történettel párhuzamosan Magyarországon is elindult a számítógépes hálózatok kiépítése, csak azzal a nehezítéssel, hogy a keleti blokk nem férhetett hozzá a nyugati világ vívmányaihoz. Ezért a KGST országok összefogásával (valamint néha önállóan is) elindultak azok a fejlesztések, amik valójában a nyugati technológiák lemásolását jelentették. A fejlesztési irányvonalnak a szabványos X.25 technológiát választották, amelynek dokumentációjához könnyebb volt hozzáférni, tapasztalt szakembereket is könnyebb volt találni.
Minden adathálózat sikeressége (és használhatósága) a rajta elérhető alkalmazásoktól függ, vagyis az X.25 kiépítése mellett el kellett indulniuk a szoftveres fejlesztéseknek is. Egyik első ilyen program itt is az elektronikus levelezés bevezetése volt. Mivel a külföldi elektronikus levélküldő alkalmazások is tiltólistán voltak, ezért a SZTAKI-nak az átviteli protokolltól kezdve ki kellett építenie egy komplett levelezési megoldást és alkalmazást – a hozzá való kliens és szerver szoftverrel együtt. Így született meg 1986-ban az ELLA (Elektronikus Levelező Automata).
A kiállításon korabeli ELLA dokumentumok mellett egy egyedi videó riportfüzér is bemutatásra került, amelyben az ELLA felhasználói mellett az alkalmazás fejlesztői is megosztották korabeli élményeiket.
Az ELLA alkotói: Lukács Katalin és Détári György
A kiállításon felsorakozott eszközök a látogatókból legtöbbször mosolyt csaltak elő, de leginkább ez a mosoly a felismerésnek és a nosztalgiának volt köszönhető (amit az olyan vendégkönyv bejegyzések is tanúsítanak, mint pl. : „Nagyon jó! Nem gondoltam volna, hogy még „ilyeneket” láthatok!” vagy „Jól esik visszatekinteni pályafutásom építőköveire!”).
A kiállítás mellett egy előadást is tartottam - hasonló témakörrel.
"Az Internet története - 40 éves az email" előadás
A Networkshop 2012 konferencián közel 200-an látták a 40 éves az email kiállítást, köszönjük a lehetőséget a támogatóinknak!
És milyen igaznak találta valaki ezt a mondatot, ha végignézte a kiállított eszközök és technológiák sorát. Az email történeti érdekességek mellett láthatóak voltak távírók és telefonok, terminálok (pl. a híres IBM 3270) és géptávírók (pl. ASR33 Teletype) számítógépek és hálózati eszközök is. A Hollerith féle lyukkártyától (1890) egészen a modern kor IP hálózatok feletti telefonbeszélgetéséig bezárólag számos kiállított eszköz bizonyította, hogy mennyi minden változott az elmúlt évszázad alatt.
Kiállítás - Cisco eszközökkel
Az email (és az Internet számos más kommunikáció típusa) csak az egyik lépcsőfok volt ebben a folyamatban, de talán a legjelentősebb, a legradikálisabb változásokat hozó. Az 1969-től működő ARPANET hálózatot a hidegháborús időszakban, de nem csak katonai céllal fejlesztették ki. Hiszen ugyanolyan fontos szerepet játszott a távoli számítógépek összekötése, és az erőforrások egymással történő megosztása is. Mégis az eredeti koncepció nem fejlődött a várt mértékben, nem sokan használták a hálózatot a szuperszámítógépek erőforrásainak megosztására, de másra igen...
Ray Tomlinson 1971 végén egy már létező program átalakításával lehetővé tette, hogy két ARPANET-re kötött számítógép képes legyen egymással szöveges üzeneteket váltani. A felhasználók és gépek címeinek különválasztására egy speciális karaktert használt, a „@” jelet. Amikor elküldte az első tesztüzenetet, akkor még nem volt tudatában tette későbbi hatásaival. Ennek megfelelően az első email szövegét el is felejtette. Ugyanígy történt ez a soron következő néhány további üzenetével is, amelyet már kollégáinak is elküldött. Egyik munkatársa visszajelzése szerint ezt az alkalmazást talán nem lett volna tanácsos megmutatnia a főnökségnek, hisz nem is szerepel ilyen irányú fejlesztés a munkakörükben…
Ray Tomlinson
Az email a fentiek ellenére szinte azonnal sikeres lett. Két évvel az első elektronikus üzenet elküldése után (tehát ekkor az ARPANET alig volt 4 éves) Stephen Lukasik - az ARPA akkori igazgatója - megrendelt egy átfogó hálózati tanulmányt. A folytatott vizsgálat feltárta, hogy az akkori ARPANET teljes forgalmának a 75%-át csak egyetlen alkalmazás tette ki, ez pedig az email volt. Ez az elképesztő mértékű használat mindenkit meglepett, még magukat az ARPANET tervezőit is. 1978-ban Licklider (az ARPANET egyik korai megálmodója) az új trendek figyelembevételével kiegészítette korábbi saját definícióját az ARPANET céljáról: „Az információ megosztása a legfontosabb típusa az erőforrások megosztásának.”
Erről és hasonló történetekről is megemlékezett a kiállítás. Megtudhattuk ki küldte és mi volt az első spam, ki használta először a smiley-t, kik játszottak fontos szerepet az ARPANET fejlődésében.
A külföldi történettel párhuzamosan Magyarországon is elindult a számítógépes hálózatok kiépítése, csak azzal a nehezítéssel, hogy a keleti blokk nem férhetett hozzá a nyugati világ vívmányaihoz. Ezért a KGST országok összefogásával (valamint néha önállóan is) elindultak azok a fejlesztések, amik valójában a nyugati technológiák lemásolását jelentették. A fejlesztési irányvonalnak a szabványos X.25 technológiát választották, amelynek dokumentációjához könnyebb volt hozzáférni, tapasztalt szakembereket is könnyebb volt találni.
Minden adathálózat sikeressége (és használhatósága) a rajta elérhető alkalmazásoktól függ, vagyis az X.25 kiépítése mellett el kellett indulniuk a szoftveres fejlesztéseknek is. Egyik első ilyen program itt is az elektronikus levelezés bevezetése volt. Mivel a külföldi elektronikus levélküldő alkalmazások is tiltólistán voltak, ezért a SZTAKI-nak az átviteli protokolltól kezdve ki kellett építenie egy komplett levelezési megoldást és alkalmazást – a hozzá való kliens és szerver szoftverrel együtt. Így született meg 1986-ban az ELLA (Elektronikus Levelező Automata).
A kiállításon korabeli ELLA dokumentumok mellett egy egyedi videó riportfüzér is bemutatásra került, amelyben az ELLA felhasználói mellett az alkalmazás fejlesztői is megosztották korabeli élményeiket.
Az ELLA alkotói: Lukács Katalin és Détári György
A kiállításon felsorakozott eszközök a látogatókból legtöbbször mosolyt csaltak elő, de leginkább ez a mosoly a felismerésnek és a nosztalgiának volt köszönhető (amit az olyan vendégkönyv bejegyzések is tanúsítanak, mint pl. : „Nagyon jó! Nem gondoltam volna, hogy még „ilyeneket” láthatok!” vagy „Jól esik visszatekinteni pályafutásom építőköveire!”).
A kiállítás mellett egy előadást is tartottam - hasonló témakörrel.
"Az Internet története - 40 éves az email" előadás
A Networkshop 2012 konferencián közel 200-an látták a 40 éves az email kiállítást, köszönjük a lehetőséget a támogatóinknak!
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése