Rugalmasság az e-learningben

Rugalmasság az e-learningben

2004 októberében készített Morten Falch – a dániai Aalborg egyetem tanára – egy tanulmányt amelyben, többek között megvizsgálta az e-learninget különböző szintű kommunikációval. Személyes kapcsolattal és a nélkül, kommunikációval és nélkül. A végkövetkeztetésben leírja: " Az e-learning lefedi a tanulási módszertanok széles spektrumát, melyeknek mindegyike magába foglalja bizonyos informatikai és kommunikációs eszközök használatát. Az e-learning felhasználható önálló tanulásra, amely vagy egyáltalán nem vagy csak csekély mértékű kapcsolatot feltételez az oktatóval, vagy alkalmazható a hagyományos tanulási módszertanokkal ötvözve, kevert modell formájában. Az e-learning igen elterjedt az európai képzési intézmények körében és nagyszámú kis és közepes e-learninges beszállító található a piacon, de a felhasználói elégedettség kívánnivalókat hagy maga után."

Vajon ez egyszerűen csak az Európában e-learning oktatási rendszerben dolgozó cégek akkori minőségi problémája volt, vagy a minőségi probléma abból fakad, hogy gyakorlatilag klasszikus tanítási módszereket és felépítést próbálnak egy teljesen új rendszerbe beilleszteni, ami automatikusan súrlódásokhoz és problémákhoz vezet? Vajon alkalmas lenne-e az e-learning arra, hogy egy jóval rugalmasabb tanulási forma legyen? Amennyiben képes vagyok az e-learning anyagot úgy összeállítani, hogy annak egy része szabadon választható, akkor ezzel lehetőséget adok a tanulóknak, hogy az anyag azon részében mélyedjenek el jobban, ami számukra érdekesebb, későbbi gyakorlati haszna nagyobb. A kérdés ez esetben viszont az, hogy az anyag mekkora része legyen választható, mennyi választási lehetőség az, ami után ez a szabadság inkább zavaró kezd lenni, mint előnyös.

Természetesen nem csak az e-learningben, hagyományosabb oktatási formákban is be lehet vezetni ezeket a megoldásokat, csak számomra az e-learning esetében tűnik ez a legegyszerűbbnek.