Sziasztok, Földvári Ágnes vagyok, és én is elkezdem blogos életemet, pedig eddig enélkül éltem. Azonban azt gondolom, hogy egy leendő tanárnak, avagy már tanító kollégának nyitottnak kell lennie minden új módszerre, tanítási lehetőségre, mert diákjaink elszáguldanak mellettünk az informatika gyorsan változó tengerén.
A téma, ami eszembe jutott a távoktatás, amellyel én is próbálkoztam-mármint kurzushallgatóként kb.tíz éve.
Valószínűleg én nem voltam érett rá, de nálam nem működött.
Ma már másként látom, és ha elolvassátok az ehhez kapcsolódó linket, akkor szeretném megtudni, hogy volt e valakinek közvetlen élménye távoktatással kapcsolatban, és ha igen milyen. Aki pedig még nem találkozott ezzel a tanulási formával, mi a véleménye róla.
http://www.elo.hu/hu/levelezo_oktatas/elo_modszer_elonyei/
Ha arra gondolok, hogy nincsenek határidők... Hmm. Nem lehet rossz.
VálaszTörlés(Lehet, hogy ez a megjegyzés a "blogetika" szerint helytelen, de még nem olvastam a következő bejegyzésedben megjelölt tartalmat. A magam részéről jó néven vettem, hogy gondoltál az "illemre", és ezt velünk is megosztottad.)
Feleségem távoktatásos módon szerezte a másoddiplomáját. Mi kellett hozzá, fegyelem, elkötelezettség, motiváció. Tetszik nem teszik, enélkül nem megy. Ugyanakkor idehaza nem is nagyon van kialakulva annak a kultúrája, hogy önfejlesztő módon tanuljunk. Vajon mi lehet az oka ennek?
VálaszTörlés