Szemünk fénye - 1. rész

„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” – Szent-Györgyi Albert

[Illusztráció: mypedeyedr.com]

Ülve oktatástechnológián a sötét gépteremben megint elgondolkodtam: pechünk van, mert a világítás megint nem fért bele a technikai eszközök sorába. Pedig itt minden van: filces tábla, projektor, digitábla, minden padon saját gép, szívjuk magunkba a technikát és igen, van lámpa a fejünk felett, csak épp minek: bekapcsolva zavaró, kikapcsolva altató. Talán itt se fért bele a költségvetésbe vagy csak födémmel együtt lennének hajlandóak cserélni, nem tudom. 

De szemünk és pszichénk egészsége megkívánná, hogy a világítás szerves része legyen a technikának, és kiszolgálja a látási igényeket számítógépes munka, vetítés vagy táblás óra esetén is. Gyermekkortól egészen fiatal felnőttkorig különösen fontos, hogy az egész napos iskolai tevékenység mint látási feladat során a látási problémák megelőzhetőek legyenek illetve ne romoljanak, és szintúgy fontos, hogy az éberség, a koncentráció folyamatosan optimális szinten tartható legyen. Ehhez alapvető fontosságú a látási igényeket kiszolgáló mesterséges világítás. Aki itt-ott tanít, annak biztos van tapasztalata a mai magyar iskolavilágításról. Vagy az előző generációéról, amit iskoláink többsége megörökölt. Sajnos sok helyen a felújítás is csak az energiatakarossági kritériumokra és a megvilágítási értékekre terjed ki, noha mindenki előtt nyilvánvaló, hogy alkalmazkodni kellene a megváltozott körülményekhez, mert sokkal szélesebb eszköztárat használhatunk tanárként, mint elődeink, ráadásul minden építés-felújítás a jövőnek szól.

Akit érdekel a miért és a hogyan, annak folyt köv.