Megtanultam, hogy a
manapság a tanárok körében nincs igazán elterjedt kultúrája a demokratikus
iskolaműködésnek, mivel az iskolai demokrácia majdnem a saját munkájuk a megnehezítését
jelenti. Tantervi szinten kismértékben történt csak demokratizálódás, megmaradt
a tananyag-központúság és a nagy tananyagmennyiség is. A demokrácia azt
jelenti, hogy egyenlők vagyunk, de nem egyformák. A felnőttek és gyerekek
(tanulók) között partneri viszonyok uralkodnak, ahol nincs erős hierarchia. Az
ilyen helyen a gyerekek (tanulók) tudnak tanulni. A közösség képes önmagát
kormányozni, és beilleszkedni a nagyvilágba, miközben nem pazarolja el az
emberi képességeit. A demokratikus iskolának nagy az autonómiája, a
tradicionálisnak minimális. Ha a gyerek (tanuló) nem érzi magát szabadnak az
iskolában, nem beszélhetünk demokratikus iskoláról. Ez alatt a szabadságot
értem, hogy saját életüket maguk irányítják. A tradicionális iskolában a
gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van saját életük meghatározásában.
Kevés szlovákiai szakközépiskolában ül egyenlő félként egymással szemben tanár
és diák. Többnyire olyan tanárok tanítanak a szakközépiskolákban, akik egyet
értenek a szabadsággal, ám a gyakorlatban ezt mégsem tudják teljes mértékben
megvalósítani.
Igazi forradalmi átalakulásról akkor beszélhetünk
oktatásunkban, ha az iskolai élet alappillére a demokrácia lesz. Ha érvényesül
John Holttól származó megállapítás: „ A tanulás nem a tanítás eredménye. A
tanulás a tanuló aktivitásának eredménye.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése