"A tanulás nem a tanítás eredménye. A tanulás a tanuló aktivitásának eredménye."

Megtanultam, hogy a manapság a tanárok körében nincs igazán elterjedt kultúrája a demokratikus iskolaműködésnek, mivel az iskolai demokrácia majdnem a saját munkájuk a megnehezítését jelenti. Tantervi szinten kismértékben történt csak demokratizálódás, megmaradt a tananyag-központúság és a nagy tananyagmennyiség is. A demokrácia azt jelenti, hogy egyenlők vagyunk, de nem egyformák. A felnőttek és gyerekek (tanulók) között partneri viszonyok uralkodnak, ahol nincs erős hierarchia. Az ilyen helyen a gyerekek (tanulók) tudnak tanulni. A közösség képes önmagát kormányozni, és beilleszkedni a nagyvilágba, miközben nem pazarolja el az emberi képességeit. A demokratikus iskolának nagy az autonómiája, a tradicionálisnak minimális. Ha a gyerek (tanuló) nem érzi magát szabadnak az iskolában, nem beszélhetünk demokratikus iskoláról. Ez alatt a szabadságot értem, hogy saját életüket maguk irányítják. A tradicionális iskolában a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van saját életük meghatározásában. Kevés szlovákiai szakközépiskolában ül egyenlő félként egymással szemben tanár és diák. Többnyire olyan tanárok tanítanak a szakközépiskolákban, akik egyet értenek a szabadsággal, ám a gyakorlatban ezt mégsem tudják teljes mértékben megvalósítani.

Igazi forradalmi átalakulásról akkor beszélhetünk oktatásunkban, ha az iskolai élet alappillére a demokrácia lesz. Ha érvényesül John Holttól származó megállapítás: „ A tanulás nem a tanítás eredménye. A tanulás a tanuló aktivitásának eredménye.”