Ergonomikusan e-tanulunk-e? (3. rész)

[Illusztráció: ergotron.com]

Tehát milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Tanulóhely vagy munkahely-e az e-tanulásra szánt sarok? Alapvetően a számítógépes munkavégzés ergonómiai kritériumait kellene betartani ahhoz, hogy a tananyagra lehessen koncentrálni. Ettől annyiban lehet eltérni, hogy a képernyős munkahellyel szemben jelen esetben nem kell (nem szabad) órákon át történő folyamatos munkavégzésre számítani, rövidebb időszakokban kell gondolkodni, melyeket kisebb szünetekkel még kisebb ciklusokra érdemes bontani az egyéni koncentráló-képesség és szellemi teljesítőképesség függvényében. A bútorzatnak kellően kényelmesnek kell lennie ahhoz, hogy esetleges hiányosságai ne vonják el a figyelmet a tanulásról, de legyen határozott (elég kemény) felülete ahhoz, hogy ne süppedős fotelként aludjunk el benne. A párnás könyöklő és egyéb puha kényelmi kiegészítők szintén nem javalltak. A jó szék viszonylag kemény, anatómiailag formált és kellően hosszú ülőlappal rendelkezik, keményen ám jól rugózik, a háttámla szöge, magassága és a deréktámasz állítható. Ha combunk nem emelkedik fel a az ülőlapról, de talpunk teljesen leér, akkor jó a magassága. Az asztallap magassága szintén állítható kell legyen, hiszen a kényelmes üléspozíció mellett a vállmagasságunk más és más, és ez határozza meg a helyes kéz/kartartást, mely vízszintes, karunkat ne kelljen lógatni vagy szögben megemelni ahhoz, hogy gépeljünk. A monitor a centrális látóteret úgy tölti ki, hogy egyetlen pontja se (keret se) essen a perifériális látótérbe (egyszemes látás). Az önálló monitor középpontja ebben a távolságban kb. 15°-al a horizont alatt helyezkedik el, (a notebookoknál ez általában több szokott lenni). Ezzel megelőzhetjük, hogy vázizomrendszerünk a felesleges statikus terhelés következtében elfáradjon, valamint a rossz fejtartás és a felesleges szemmozgások miatt idő előtt csökkenjen koncentráló képességünk. Az e-tanulás környezeti feltételei közt fontos a megfelelő világítás is. Folyt. köv.