Elektronikus tanulás

Ebben a posztban saját véleményt szeretnék megosztani.

A minap történt meg családomban a következő: a húgom szeretett volna egy állásra pályázatot benyújtani. Minden a megszokottak szerint, szakmai önéletrajz, motivációs levél kíséretében, de legnagyobb meglepetésére kézzel írva kérték a pályázati anyagot. Teljes "kétségbeesés" közepette készítette el a pályázat piszkozatát. Pörgette, forgatta, de a külalakja sehogyan sem nyerte el tetszését. Azt javasoltam neki, hogy keressen egy "szamárvezetőt" vagy "sorvezetőt" (ki hogyan ismeri) és annak segítségével gyönyörűen sortartóan tud majd írni. Mondanom sem kell, hogy fogalma nem volt arról, hogy miről beszélek. Sohasem kértek tőle kézzel írott beadandó dolgozatot sem. Tipikus digitális bennszülöttként végezte el a főiskolát.

Véleményem szerint nem jól van ez így. Természetesen kell a számítógép a mindennapjainkhoz de semmit nem szabad túlzásba vinni. Az elektronikus tanítás-tanulás jónak mondható, de egyedüli alkalmazása szerintem nem mondható hatékonynak. Középiskolákban pedig még nem jutottunk arra a szintre, hogy teljesség igényével alkalmazni tudjuk. Voltak próbálkozásaim, hogy a feladatkiírásokat közösségi oldalakon megosztva írtam ki, de változóak volta a benyomásaim. Vidéki tanulók arra hivatkoztak, hogy nincs otthon internet elérés és hasonló kifogások sorával találkoztam. 

Összegezve: véleményem szerint meg kellene találni az összhangot az innováció és a hagyományos módszerek között. Igen is tanuljon meg a diák tisztességesen kézzel írni, hagyományos módon tanulni, tisztességes óravázlatot készíteni a frontális osztálymunka alapján. Ezek után jöhet esetleg az elektronikus tanulási forma.