Oktatás a Cserkészetben I.

Magyarországon a cserkészet éppen ebben az évben ünnepli 100. születésnapját, ezért aktuálisnak érzem ezt a témát. A cserkészet egy igen hatékony ifjúságnevelő szervezet napjainkban is. A cserkészet sikere több dologban áll. Egyrészt a tartalma, amit nyújt a fiataloknak, másrészt a módszer. Az alapelvekhez mindmáig igyekszik hűen megőrizni és továbbadni. Nevelési módszerében szintén fellelhetőek alapvető módszerek, amik ma is megállják a helyüket, ugyanakkor a cserkészet is halad a korral és igyekszik felhasznál a technika adta lehetőségeket és új módszereket. Ezekre szeretnék kitérni, ám először kicsit a cserkészet történelméről is szeretnék írni.

A cserkészet - kezdetek

A cserkészet egy önkéntes, politikamentes, vallásos alapokon nyugvó ifjúságnevelő szervezet. 1907-ben indult útjára Angliából, „kitalálója” Lord Baden Powell (cserkészetben beceneve BiPi) a brit hadsereg altábornagya. A cserkészet már az 1910-as években megjelent hazánkban is, de a világ más tájain is. Véleményem szerint ez elgondolkodtató, hiszen akkor még nem volt televízió vagy Internet, mégis néhány év elegendő volt az elterjedéséhez. Sikere talán abban az alapvető módszerben van, hogy fiatalok „nevelnek” fiatalokat, tapasztalt vezetők segítségével.

                                               Lord Baden Powell

Kicsit az alapötletről: Lord Baden Powell 1899-es években, Afrikában harcolt a második búr háborúban. Felderítő volt és sokat foglalkozott fiatalokkal is, azok kiképzése kapcsán. Először katonai célzattal helybeli csellengő fiatalokat kért meg arra, hogy az ellenség táborát derítsék fel, figyeljék meg. Ezek a gyerekek senkiben nem ébresztettek gyanút, szabadon járhattak-kellhettek mindkét táborban. Itt szerezte BiPi első tapasztalatait gyerekek nevelésével kapcsolatban.

Angliába hazaérkezve tapasztalta, hogy az utcákon rengeteg az árva gyerek. 1907-ben néhány utcagyereknek tábort szervezett, azzal a gondolattal, hogy a társadalom számára hasznos és értékes embereket neveljen belőlük. Addigi tapasztalatait – elsősorban a táboriakra építve – megírta első könyvét a cserkészetről – „Cserkészet fiúknak” címmel. Természetesen később lányok is csatlakoztak a cserkészethez.

 1919. július 25-én az első segédtiszt képző tábor

Bi-Pi nem rajongott a bizonyítványokért, ezért a tábor végén egy egyszerű, ám mégis emlékezetes jelvényt szeretett volna adni a képzést elvégzett vezetőknek. Így az afrikai küzdelmei során foglyul ejtett dinizulu törzsfőnök nyakláncának egy darabját, egy nyakkendőgyűrűt és egy nyakkendőt adományozott a képzést eredményesen befejező résztvevőknek. A nyakláncon lévő második kis fadarabot Bi-Pi maga faragta.

Bi-Pi módszere kezdetben természetesen sokban hasonlított a felderítők kiképzéséhez. A gyerekeket kisebb egységekre, őrsökre (6-7 fő) osztotta. Itt folyik az őrsi munka, azaz a nevelés. Az őrs tagjai között szoros kötelékek alakulnak ki, erős a csapatszellem és az összetartozás tudata. Az őrsökből alakul ki a csapat, mely szintén egy egységet alkot. A csapat erősítésére leginkább a közös táborok, kirándulások alkalmasak. Az őrsökben a gyerekek sok hasznos és gyakorlatias ismeretet szereznek a természetről, táborozásról, tájékozódásról, alapvető elsősegélynyújtásról. Mindezeket az ismereteket a kor adott technikájával tette mások számára is elérhetővé, amely a nyomtatott könyv. Első ilyen ismereteket közlő könyve a már említett „Cserkészet fiúknak” címet viselte. Az oktatás személyesen történt és a cserkészek az őrsvezetőjüktől látottakat és hallottakat az őrsi füzetükbe írták le. Természetesen a személyes oktatás ma is fontos része az őrsi oktatásnak, de ma már sokkal színesebb lehetőségek állnak az őrsvezetők rendelkezésére, mind az új ismeretanyagok beszerzésében, annak továbbadásában, visszakérdezésében, a cserkészek motiválásában és az informálásban is…