Magyarországon
a cserkészet éppen ebben az évben ünnepli 100. születésnapját, ezért
aktuálisnak érzem ezt a témát. A cserkészet egy igen hatékony ifjúságnevelő
szervezet napjainkban is. A cserkészet sikere több dologban áll. Egyrészt a
tartalma, amit nyújt a fiataloknak, másrészt a módszer. Az alapelvekhez
mindmáig igyekszik hűen megőrizni és továbbadni. Nevelési módszerében szintén
fellelhetőek alapvető módszerek, amik ma is megállják a helyüket, ugyanakkor a
cserkészet is halad a korral és igyekszik felhasznál a technika adta
lehetőségeket és új módszereket. Ezekre szeretnék kitérni, ám először kicsit a
cserkészet történelméről is szeretnék írni.
A cserkészet - kezdetek
A cserkészet egy önkéntes, politikamentes, vallásos alapokon nyugvó
ifjúságnevelő szervezet. 1907-ben indult útjára Angliából, „kitalálója” Lord
Baden Powell (cserkészetben beceneve BiPi) a brit hadsereg altábornagya. A
cserkészet már az 1910-as években megjelent hazánkban is, de a világ más tájain
is. Véleményem szerint ez elgondolkodtató, hiszen akkor még nem volt televízió
vagy Internet, mégis néhány év elegendő volt az elterjedéséhez. Sikere talán abban
az alapvető módszerben van, hogy fiatalok „nevelnek” fiatalokat, tapasztalt
vezetők segítségével.
Kicsit
az alapötletről: Lord Baden Powell 1899-es években, Afrikában harcolt a második
búr háborúban. Felderítő volt és sokat foglalkozott fiatalokkal is, azok
kiképzése kapcsán. Először katonai célzattal helybeli csellengő fiatalokat kért
meg arra, hogy az ellenség táborát derítsék fel, figyeljék meg. Ezek a gyerekek
senkiben nem ébresztettek gyanút, szabadon járhattak-kellhettek mindkét
táborban. Itt szerezte BiPi első tapasztalatait gyerekek nevelésével
kapcsolatban.
Angliába
hazaérkezve tapasztalta, hogy az utcákon rengeteg az árva gyerek. 1907-ben
néhány utcagyereknek tábort szervezett, azzal a gondolattal, hogy a társadalom
számára hasznos és értékes embereket neveljen belőlük. Addigi tapasztalatait –
elsősorban a táboriakra építve – megírta első könyvét a cserkészetről – „Cserkészet fiúknak” címmel.
Természetesen később lányok is csatlakoztak a cserkészethez.
1919. július 25-én az első segédtiszt képző tábor
Bi-Pi
nem rajongott a bizonyítványokért, ezért a tábor végén egy egyszerű, ám mégis
emlékezetes jelvényt szeretett volna adni a képzést elvégzett vezetőknek. Így
az afrikai küzdelmei során foglyul ejtett dinizulu törzsfőnök nyakláncának egy
darabját, egy nyakkendőgyűrűt és egy nyakkendőt adományozott a képzést
eredményesen befejező résztvevőknek. A nyakláncon lévő második kis fadarabot
Bi-Pi maga faragta.
Bi-Pi
módszere kezdetben természetesen sokban hasonlított a felderítők kiképzéséhez.
A gyerekeket kisebb egységekre, őrsökre (6-7 fő) osztotta. Itt folyik az őrsi
munka, azaz a nevelés. Az őrs tagjai között szoros kötelékek alakulnak ki, erős
a csapatszellem és az összetartozás tudata. Az őrsökből alakul ki a csapat,
mely szintén egy egységet alkot. A csapat erősítésére leginkább a közös
táborok, kirándulások alkalmasak. Az őrsökben a gyerekek sok hasznos és
gyakorlatias ismeretet szereznek a természetről, táborozásról, tájékozódásról,
alapvető elsősegélynyújtásról. Mindezeket az ismereteket a kor adott
technikájával tette mások számára is elérhetővé, amely a nyomtatott könyv. Első
ilyen ismereteket közlő könyve a már említett „Cserkészet fiúknak” címet
viselte. Az oktatás személyesen történt és a cserkészek az őrsvezetőjüktől
látottakat és hallottakat az őrsi füzetükbe írták le. Természetesen a személyes
oktatás ma is fontos része az őrsi oktatásnak, de ma már sokkal színesebb
lehetőségek állnak az őrsvezetők rendelkezésére, mind az új ismeretanyagok
beszerzésében, annak továbbadásában, visszakérdezésében, a cserkészek
motiválásában és az informálásban is…
Hmm... Gondolom a folytatásból kiderül, hogy miképpen is kapcsolódnak a cserkészek az elektronikus oktatáshoz vagy az oktatástechnológiához...
VálaszTörlés