Digitális lábnyomunk

Tetszik ez a cím, mert nagyon kifejező. A blogbejegyzés címe lehetne akár - a facebookozás veszélyei is, de nem fedné le a mondanivalóm lényegét.

A fiatalok - életkoruk sajátosságaiból következően - nem nagyon törődnek a veszélyekkel, ezt tudjuk. Legkevésbé hallgatnak az őket körülvevő bölcs felnőttekre, főként ha csak azt hangsúlyozzák, hogy mit ne csináljanak. Nyilván másként kell megközelíteni a dolgokat.

Nagy a felelősségünk - szülőké, tanároké, illetve a felnőtt társadalomé - abban, hogy felhívjuk a figyelmet a folyamatos online jelenlét előnyeire, hátrányaira, várható következményeire.

Osztályfőnökként és szülőként egyaránt  találkoztunk már olyan szituációval, amikor diákjaink meggondolatlanul, esetleg szándékosan(sajnos ilyen is van) tettek közzé információkat magukról vagy társaikról a világhálón, melyet később - átgondolva a dolgot - igyekeztek törölni.

Úgy gondolom, mindenképpen kell és érdemes legalább egy osztályfőnöki órát arra fordítani, hogy arról beszélgessünk, hogy mindennek, amit az Interneten, mobiltelefonunkkal vagy digitális televíziónkkal teszünk, nyoma marad. Nyomot hagyunk, ha hitelkártyával fizetünk, ha SMS-t küldünk, és a számítógépen minden egyes leütésünk megőrződik. Ezek a mi digitális lábnyomaink.

A népszerû közösségi oldalakon megosztott legártalmatlanabb tartalom is része a digitális lábnyomnak, így pl. a lakhely, az életkor, de más, a személyiségre, lelkiállapotra vonatkozó adat is kikerülhet rólunk az Internet ellenőrizhetetlen felületeire. A kutatók már el is nevezték ezt a jelenséget oversharing-nek (magyarul „túlkifecsegés”).

Véleményem szerint a diákokban nem tudatosodik, hogy elektronikus levelezéseik, az általuk feltett képek, feltöltött videók szinte kitörölhetetlenek. A világháló tartalmát ugyanis bárki másolhatja, és bármire felhasználhatja. Ha kitöröljük egy helyről, közben megjelenhet egy másikon, vagy később váratlanul kerül elő újra.

Meg kell fontolni tehát, hogy mit mutatunk meg magunkból a világhálón.

Ki kell azonban azt is hangsúlyoznunk a munka világába kikerülő fiatalok számára, hogy ugyanakkor nagyon jó lehetőség a bemutatkozásra. Egy jól kialakított profil olyan lehet, mint egy jó önéletrajz, ha (nem személyes adatainkat) inkább erősségeinket, képességeinket, tudásunkat, illetve adott területen szerzett tapasztalatainkat hangsúlyozzuk. A közösségi oldalak által szerzett ismerősi, baráti kör nagyon jó kapcsolati tőke lehet a megfelelő munkahely megtalálásához.

Szóval, ahogy egy főként iskolás gyerekek számára készült internetes folyóiratban olvastam:

“Szörfölj, száguldozz, élvezd a hálózatot - de időnként nézz a lábad elé”.