Mint az előző bejegyzésemben írtam, szeretném kicsit
közelebb hozni a csipkék légiesen könnyű világát. Sokan azt hiszik, hogy nem is
annyira nehéz a csipkekészítés. Sajnos ki kell ábrándítanom Őket, hogy nemcsak
türelemjáték, hanem megfelelő ügyesség is szükséges a technikák
elsajátításához. A halasi csipke az úgynevezett varrott csipkék közé tartozik.
Az előrerajzolt mintára rávarrnak egy vékony fonalat, majd a minta szerint bestoppolják,
vagyis kitöltik az egyes mintarészeket. Igen vékony fonalakkal fogják a szövés
technikáját utánozva belevarrni a kitöltéseket. Mint egy nyolcvanféle
öltéstechnikát használnak. Három témacsoportra osztják a halasi magyar motívumokat ábrázoló csipkéket (virág és levélmintás, állatalakos, figurális, népviseletbe öltözött parasztalakok). A varrás végeztével lefejtik a csipkét a mintáról és
a kontúrt rögzítő fonalat is lebontják. Légies és mégis igen kifinomult csipke
keletkezik. A tervezők igyekeztek eredeti magyar motívumokkal dolgozni, hogy
igazi hungaricum legyen a halasi csipke. http://www.halasicsipke.hu/ Az első csipkekészítmények
vastagabb fehérítetlen és színes lenfonalból készültek, így a textúrájuk durvább
kivitelezésű, mint későbbi, a XX. század elejétől készülő finom, fehérítetlen
lenfonalból kivitelezett csipkék leheletvékony textíliái.
A halasi csipke létrehozója, a magyar háziipari mozgalom
egyik elindítója az erdélyi származású Dékáni Árpád volt. Budapesten,
rajztanári szakon végzett. 1886 őszétől a kiskunhalasi református gimnázium
rajztanára lett. Gyűjtötte Halason és környékén az egyre inkább feledésbe menő,
pusztuló népművészet emlékeit, motívumait. A motívumterveit az 1902-ben
kiskunhalasra költöző Markovics Mária által létrehozott kézimunkaműhelyében keltették
életre. Az 1904-ben rendezett világkiállításon nagydíjat nyert és elindul
ismertsége a nagyvilágban. Azóta is töretlen sikere, bár néha megfeledkezünk e
leheletnyi csipkecsoda létezéséről. Kalandozásainkat a magyar csipkevilágban folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése