Nem kell olyan komolyan venni!

Véresen komoly kritikák, vagy csak buzgó mócsing diákok? A feladattal mindenesetre nagyon hamar azonosultunk. Kritizáltunk, véleményeztünk, alaki és formai nemtetszéseinknek adtunk hangot. Eközben elfelejtkeztünk arról, hogy mi tanulni jöttünk és nem vagyunk képzett pedagógusok. A hospitálásaink végeztével csoportosan elmondhatjuk, hogyan éreztük magunkat. Emlékezéseim szerint nem sok kritika kezdődött így: ...... éreztem magam. Ehelyett elmondtuk véleményünket az előadóról, az előadásról, a hallgatóságról, a kivetített anyagról. Gyakran vérig sértettünk és vérig sértődtünk. Sértődés első vérig. Talán nem így kellett volna és nem így kellene a hátralévő időben. Nehéz objektívnek maradni, de lehet e a válasz objektív ha az érzéseinket kellene közölni. Az érzelmek ritkán objektívek és ha ez igaz akkor talán erre épül a módszer? Mindenesetre tanulságos volt. Én tanultam belőle, én tanultam tőletek!

Az életet nem kell olyan komolyan venni csak szeressük!

Törekedj a flowra!

És a társadalom megfelelő szintjén találhatod magadat!