A tudás

     Egy igen sikeres cég tulajdonosa mondta: "Amiről papírom van, azt sosem csináltam, amit most csinálok, arról viszont nincs semmilyen papírom". 

     Vagyunk egypáran, akik ezt elmondhatjuk magunkról is. Megtanultunk egy szakmát, amit soha nem folytattunk, de tanítjuk, és közben tanuljuk tanítani. Papír nélkül űzünk egy szakmát és közben azon küzdünk, hogy igazolni tudjuk azt, amit az élet már igazolt. Van, aki képes autodidakta módon egy adott szakterületen belül magát képezni, tanulni és profi szinten űzni egy szakmát. Jogosan feltehető a kérdés: Van-e értelme a formális oktatásból származó végzettségnek? Feljogosít-e ez a végzettség valamire?

     A napokban megkeresett egy huszonéves srác, hogy korrepetáljam épületvillamosság szerelésből, mert Ausztriában dolgozik egy építkezési vállalkozónál csőszerelőként és jó lenne, ha ott villanyt is szerelne. A becsövezést autodidakta módon már elsajátította, de az áramkörök kialakítását, vezetékek bekötését érteni és tanulnia kellene.  Úgy néz ki, a nyugati határunkon bekopogott az az idő, amikor a papírok helyett a tapasztalat helyettesíti a végzettséget. Ezek szerint, az igazi tanulás akkor kezdődik, ha kikerülsz az oktatási rendszerből és az élet kéri számon tőled az ismereteidet.

     Az élet során többször is kell „pályát módosítani” (a „pályaválasztás” után is), akár kényszerből, akár a jobb megélhetés miatt. A hagyományos életutak ideje elmúlt és a hagyományos oktatásnak ehhez kell alkalmazkodnia. A sorrend megváltozott: ha már tudja, legyen hozzá papírja is. És itt jövünk be mi a képbe, megtanítjuk azt, amit már tudnak.