Egy kérdés gyötör már jó ideje,
mégpedig: kell-e pedagógiai végzettség a gyakorlati órát tartó oktatónak? Vajon
felmérésekkel igazolták a szükségességét? Milyen változásokkal lehet számolni, talán
személyiségbeli, szakmai, érzelmi? Megváltoznak-e, és ha igen, milyen mértékben
az oktatás körülményei; az alkalmazott eszközök; a műhely, ahol az órát tartják;
a gyakorlati foglalkozás módszertana; az órák tartalma és tematikája; az elemi
műveletek, amelyekből felépül egy-egy szakma? Nem utolsó sorban történik-e
szakmai fejlődés?
A gyakorlati oktató feladata a
tanulók választott szakmájának gyakorlásához szükséges képességek és készségek
fejlesztése, és a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek átadása. A
tanórák gyakorlati jellegűek, ellentétben az elméleti órákkal egy foglalkozás
több órán keresztül zajlik, ami komoly figyelmet és fegyelmezettséget kíván
oktatótól és diáktól egyaránt. Gyakorlati órán ipari körülményeket teremtve valós
problémákat dolgoznak fel, ahol a gyakorlati oktató szakmai felkészültsége elengedhetetlen.
A jó műszaki oktató igazodik az
ipari körülményekhez, tájékozódik és együtt fejlődik az adott iparág technikai
vívmányaival. Jó vezetői képességekkel rendelkezik, érzelmileg stabil,
határozott személyiség. Képes átadni a szakma szeretetét és azt, hogy a munka
öröm is lehet. Óráikon a tanulók megfelelő alapot kapnak ahhoz, hogy magabiztosan
elinduljanak szakmájuk való világába és sikeresen vegyék a felmerülő
akadályokat, problémákat.
Töprengek, vajon mindez egy főiskolán vagy egyetemen megszerezhető?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése