Egy nem kötelező bejegyzés :)

Ez egy nem kötelező feladat. Végre! Itt a vizsgaidőszak és csak pár vizsgát kell letennünk a tényleges szabadságig. És végre egy olyan tárgyról írhatok egy pár sort, aminek értelme volt és sokat lehett belőle tanulni. Elektronikus tanulás a tárgy neve, oktatónk Duchon Jenő, TMPK Óbudai Egyetem. Rengeteg érdekes és hasznos feladat, melyek utat mutatnak mindenkinek a jövő tanulási kultúrája, az új stratégiák és az új módszerek felé. Jómagam (Pöll Péter) és tanulótársaim (Ábrahám Anna, Balla Orsolya, György Bence és Rádi Viktor) nevében köszönöm a féléves munkát, melyet tanárunk a képzésünkbe fektetett.

LLL informatikai egyetemen (idealista elképzelés)

Teljesen nyilvánvaló, hogy az LLL (Life Long Learning, azaz az élethosszig való tanulás) eléggé érvényesül az informatikában. Igazából a kérdésem, hogy hogyan lehetne ezt megszervezni? 3 éves amortizációval számolnak a könyvelők is. Vajon nekünk 3 évente frissíteni kellene mindenből a tudásunkat? Vagy naponta? Szóval milyen időközönként? Vagy ez teljesen szakirány függő? Vajon mi az az alap, amit mindenkinek tudnia kell? Egyre több tudást kell elsajátítani, vajon ezzel meg tud küzdeni egy egyetem? Hol a határ a specializáció és az úgynevezett alaptudás között?

Ezek nagyrészt költői kérdések, és szerintem ahány szakirányosodás, annyi különböző választ lehetne adni. Szerény véleményem szerint a személyre szabás felé kellene menni. De ehhez sok tanár kellene, akik kompetensek a tanuló szakirányú érdeklődésében. Szerintem ez lehetne a jövőben a képzés kulcsa.

Kompetens tanárt meg a környező cégektől lehetne kérni. Szerintem úgy lenne jó, ha a cégeknek lennének kihelyezhető alkalmazottjaik tanári kiképzéssel, akik ellátnának egyetemi oktatást is amellett, hogy dolgoznak. Cserébe az egyetemtől lehetséges alkalmazottakat kapnának, mondhatni válogathatnának a leendő munkatársak között. Sőt az egyetemen tanító alkalmazottak más tanároktól is tanulhatnának.

Akik sikeresen elvégezték a kurzust (gyakorlati feladatok, mini ZH-k, projektmunka, beadandó, vizsga számonkérési formák valamelyikének megfelelésével) kapnának egy certificate-et, egy tanusítányt. 3 évig tartana az érvényessége, és utána frissíthető lehetne egy újabb kurzus keretében, ahol csak a frissítést kellene megtanulniuk. (Bár aki ebben a témában dolgzott, az valószínűleg folyamatosan frissítette a tudását, ezért neki elég lenne egy frissítő vizsga, vagy beadandó megírása)

Nem kicsit idealista vagyok ;)

Forrás: http://web-fejlesztes.eu/lll-az-informatikában-2013-05-24

Tutorials

Avagy a lépésről lépésre, képekkel, videókkal demonstrálva.
  Végül is ez is egy e-Learning forma ha úgy vesszük. A tutorial készítője elmagyarázza szövegesen hogy mit hogy kell csinálni lépésről lépésre.
Jómagam is, főleg képszerkesztésben szoktam hasznosítani. Jó, mert sokat találni belőle a világhálón. Változatosak, hiszen sok ember készíti el, így sok megoldás születik ugyanarra a problémára, ám mindegyik picit más végeredményt ad.
  A probléma talán itt az, kevés a magyar nyelvű. Az idegennyelvű leírásoknál meg a szakkifejezések okozhatnak pár percnyi fejtörést.
Videó tutorial már egy fokkal jobb, hiszen végig tudjuk követni a kurzor mozgását, és hogy mire kattint, amit le is másolhatunk. Továbbá a készítő egyéb kiegészítő tippeket is ad menet közben.
Ez is egyfajta tanulási folyamat, hiszen új készségeket sajátítunk el, méghozzá élesben. Aki gyakorlati úton tanul jobban, annak ennél jobb megoldást nem is találhatnánk.

Tanulás a mindennapokban az internet segítségével

Emlékszem, gyerekkoromban, ha valaminek utána kellett nézni, vagy olvasni, akkor az embernek fel kellett kerekednie és el kellett mennie a könyvtárba. Ott fel kellett túrni az adott témában a könyveket és szépen kimásolgatni belőlük a minket érdeklő részeket. Aztán persze otthon előfordult, hogy kiderült, hogy szükség lenne még valamire.

Az interneten ilyesmi nem fordulhat elő. Otthonról elérhetünk minden információt és ha kiegészítésre van szükség, egyszerűen csak tovább böngészünk. Az is nagy előny, hogy számos különböző forrásból dolgozhatunk.

Persze az internet nem csak egy házi dolgozathoz nyújthat segítséget, hanem bármilyen hétköznapi témában. Én például gyakran utána nézek néhány receptnek, vagy ha elromlik valami éppen annak, hogy mi lehet a baja és meg lehet-e egyszerűen javítani. A videómegosztókon mindezeket könnyen követhető videókon is megnézhetjük. Előfordult például, hogy a nyakkendőkötéssel akadt problémánk, de egy jó videós útmutató segítségével körülbelül negyedóra alatt sikerült elsajátítani a megfelelő technikát.

Lelki tükör buktatni szándékozó tanároknak

1. Elláttam-e tisztességesen a tanórákat? 
2. Számon kértem-e rendszeresen a tananyagot?
3. Életkorának megfelelően oktattam-e a tanulót?
4. Motiváltam-e, hogy sikerélménye legyen?
5. Korrepetáltam-e?
6. Adtam-e neki javítási lehetőséget?
7. Értesítettem-e a szülőt?
8. Segítettem-e a tanév végén a nyári felkészülésre?
9. Javító vizsgán azt kerestem-e, hogy „mit tud” és nem azt, hogy „mit nem tud”?
10. Példakép lehetek-e a diák számára?

Fórumozás

Lényegében egy fórum olvasgatása is értelmezhető tanulásként. Én azért szeretem, mert egy-egy termékkel, szolgáltatással, jelenséggel, kapcsolatosan tényleg konkrét tapasztalatokat olvashatok. Egészen más, ha elolvassuk egy adott termék ismertetőjét, vagy megnézzük akár élőben egy boltban. Ott nem tudjuk bekapcsolni, kipróbálni hosszú távon, így egy kicsit lutri a dolog. Ilyenkor szoktam átnézni egy-egy fórumot, ahol olyan emberek véleményét olvashatom, akiknek tényleg van az adott termékből és nap, mint nap használják valóságos körülmények között.

A fórum-olvasás buktatója az lehet, hogy sokan szeretik egyéni sérelmeik kidomborítására használni, és így kicsit torzulhat az adott dologról kapott képünk. Érdemes tudatosítani, hogy semmi sem tökéletes és azért általában többen ragadnak billentyűzetet azért, hogy leírják rossz véleményüket valamiről. A jót természetesnek vesszük, így nem fecsérelünk energiát arra, hogy ezt a fajta véleményünket közzé is tegyük.

Összességében azonban szerintem abszolút használhatók a színvonalasabb fórumok, nyilván tudni kell kiszűrni egy-egy oda nem illő hozzászólást. Így mindenkit biztatnék arra, hogy ha egy adott dologgal kapcsolatban van használható véleménye és éppen egy témával foglalkozó fórumra téved, akkor ossza meg tapasztalatait másokkal is!

Az utolsó töltény

Utolsó bejegyzésemben a félévi feladatokat szeretném röviden áttekinteni. A félév elején igencsak megörültem neki, hogy sok a félévközi jegyes tárgyam, így kevés vizsgára számíthatok. Ez a lelkesedés azonban jelentősen lecsökkent a beadandó feladatok mennyiségét megismerve. Bizton állíthatom, inkább a vizsgát választanám. A problémát a feladatok sokszínűségében és mennyiségében látom. Véleményem szerint az oktatók nagyobb mértékű együttműködésével egy komplex feladat is elkészülhetett volna a sok kis „beadandóból”. Nem tudom ki hogy van vele, én még az utolsó napokban (ma is) azon ügyködök, hogy minden feladat határidőre el legyen küldve, le legyen adva. A diákjaim is érzik, hogy közeledik a vizsgaidőszak, a határidők vége, a barátaim még inkább. Persze érdemes megemlítenem, hogy a középiskolában is ilyenkor van az igazi hajtás. Érettségi, technikusi vizsga, utolsó utáni javítások. A saját példámból kiindulva még az utolsó napon is lehetőséget adok diákjaimnak a javításra, hiszen én is ekkor teljesítek néhány tantárgykövetelményt. Mindemellett egy-két tárgynál túlzónak érzem a feladatok mennyiségét, véleményem szerint ezen érdemes lenne változtatni és inkább az igényesebb, de kevesebb felladat felé eltérni.

Moodle a középiskolában

Az egyetemen ismerkedtem meg a Moodle rendszerrel, ami első pillantásra elnyerte tetszésemet. Egy kollégámmal közöse indítottuk el középiskolánkban a saját Moodle-nket. A rendszer jelenleg tesztelés és feltöltés alatt áll, szeretnénk a jövő tanévtől élesben is használni. Az online beadható házi feladatok és tesztek időbeni korlátozásával el tudjuk érni, hogy a fiatalok otthon is végezzenek tanulással kapcsolatos tevékenységet, és a feladatok ne a szünet utolsó másodperceiben kerüljenek lemásolásra. Úgy veszem észre, az új generációt nagyon nehéz lekötni. Az elektronikus oktatóanyagok, feladatok, tesztek ebben nagyon komoly segítséget nyújthatnak. Természetesen a rendszer csak akkor működhet hatékonyan, ha a tantestület minél több tagja alkalmazza, ill. rá tudjuk venni a diákságot is az elfogadására. Egyik se lesz könnyű feladat, de reményeim szerint nem is megoldhatatlan. A szeptembertől induló tanévben külön figyelmet fogok rá fordítani, hogy minél több kollégámmal és diákommal megismertessem a Moodle előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket. Természetesen ez nagyon sok időt igénylő munka lesz, hiszen elektronikus oktatóanyagokat, feladatokat, példateszteket kell készíteni. Jelenleg egy prezentáció összeállításán dolgozom, amiben bemutatom majd a Moodle rendszert kollégáimnak.

KIK, KLIK és barátai

Iskolánkban nemrég ismertették a kormányzat új integrációs törekvéseit. A legjobban az tetszett az elképzelésben, hogy miközben bevallják, hogy a TISZK-ek számos területen nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (volt olyan terület ahol beváltották???) ennek a problémának az orvoslását az integráció mélyítésében látják. A kollégáimmal beszélgetve az integráció lassan hasonlatossá válik a reform szavunkhoz, amelynek hallatán minden jó érzésű polgár a pénztárcájához nyúl. Az integrálástól a matekszigorlat óta nem féltünk ennyire. Úgy látom, hogy a jelenlegi vezetés se tanult az elmúlt évek gyakorlatából. Volt egy működő oktatási rendszere ennek az országnak, amit még a kommunizmus se tudott tönkretenni, úgy látszik ehhez kellett a demokrácia.

Budapesten 1 középiskolai intézmény lesz, aminek iskolánk az egyik tagintézményévé válik. A központosítással megszűnnek az egyéni arculatok, elég nehézkessé tesszük ezzel a szülők és diákok számára az iskolaválasztást. A gazdasági önállóság megszűnése után a szakmai önállóságra is keresztet vethetünk. Mellékesen jegyzem meg, hogy Klebelsberg örököse már Strasbourgig ment, annak elérése érdekében, hogy a KIK ne éljen vissza a magyar oktatáspolitika legnagyobb alakjának nevével – miközben szembe megy az általa üdvösnek vélt célokkal.

Az összevonások és államosítások következtében az eszköz- és anyagbeszerzés is bizonytalanná vált. Nehéz úgy oktatástechnológiában gondolkodni, hogy ha kiég az izzó a projektorban, vagy kifogy a tuner a nyomtatóban nem tudjuk, kinek a feladata lesz cserélni és mikor. A legnagyobb bajnak a bizonytalanságot és a kapkodást érzem, ami az egész folyamattal együtt jár.

E-napló

Miután lassan elérkezik a beadandó feladatok utolsó határideje, úgy gondoltam ideje lenne megírni a blogokat is. Első bejegyzésemben az iskolánkban tavaly bevezetett e-naplóval szeretnék foglalkozni. Az elektronikus adminisztráció lényege elvben az lenne, hogy megkönnyíti a munkánkat. Nos ez a gyakorlatban nem mindig igaz. Az e-naplót én egy remek kezdeményezésnek tartom, azonban az a verzió ami nálunk került bevezetésre nem igazán nyerte el tetszésemet. Sajnos egy gimnáziumban működő (oda fejlesztett) rendszert (MaYoR) próbáltak integrálni egy szakközépiskolai képzésbe. A gyakorlati képzésnél történő forgásokat két év alatt se sikerült zökkenőmentesen megoldani. Mindemellett azt el kell ismerni, hogy az adminisztráció valóban egyszerűbbé vált. A jegyek lezárása, különböző statisztikák (átlagok, hiányzások, stb.) elkészítése nagyon könnyű feladat. Összességében azt kell, hogy mondjam, maga az elektronikus adminisztráció igenis jó innováció, azonban nem célszerű minden iskolában más rendszert alkalmazni. A kormányzatnak – véleményem szerint – készíttetnie kellene egy egységes felületet a gimnáziumok és szakközépiskolák részére.