Mobil és erőszak

A mobiltelefon használat A nyilvánosságra került esetek tanúsága szerint a diákok iskolai mobilozása egyre súlyosabb problémákat vet fel. A lapok mind súlyosabb és összetettebb tanórai telefonos rendzavarásokról cikkeznek, és az ügyek végkifejlete általában az, hogy ezek előtt az esetek előtt tehetetlenül áll a pedagógus szakma. Sűrűn kapunk hírt a készülékkel elkövetett csalásokról, becsületsértésekről és a készülék birtoklásáért végrehajtott, erőszakos bűncselekményekről. Ezzel párhuzamosan az intézmények vezetői, szakszervezetek, megalázott tanárok rendre a pedagógusi tekintély vészes csökkenésére figyelmeztetnek.
2009 márciusában megütötte tanárát egy diák a Kiskunhalasi Fazekas Gábor Utcai Általános Iskolában, mert a pedagógus megpróbálta tőle elvenni a mobiltelefont, amelyen óra alatt zenét hallgatott.
Egy brit újság 2006. január 18-án hosszú cikkben számolt be a diákok körében dívó, Happy Slapping elnevezésű új őrületről, melynek lényege: válassz ki valakit az iskolában vagy az utcán, verd össze, filmezd le a mobiltelefonoddal és rakd fel az internetre. „Az ehhez hasonló esetek szinte mindennapossá kezdenek válni a nagyvárosokban”, de a derStandard szerint a Happy Slapping már Németországban is egyre több hódolóra talál. Egy az áldozatokat segítő szervezet munkatársa szerint „a legborzasztóbb az egészben, hogy az elkövetőknek a boldogságot nem is maga a verés, az erőszak, hanem az esetek lefilmezése okozza. A filmek készítése és a népszerűség keresése az oka a támadásoknak és a fájdalom okozásának, melyben segítőkezet nyújt az internetes portálok nézettség arányában történő pénzbeli javadalmazása is.

Mobil és iskola 2. rész

Hogyan tudjuk a mobiltelefont hasznosítani történelemórán?
Többféle módon tehetjük hasznossá a rendelkezésünkre álló okos mobiltelefont.Napjainkban a fiatalok szabadban töltött ideje elég csekély mértékű.Nincs kedvük, késztetésük környezetük szemlélésére,helytörténeti szempontból súlyos elmaradással rendelkeznek.Szinte mindegyik nagyobb település rendelkezik valamiféle tárgyi emlékkel az elmúlt történelmi korokra jellemzően.Érdekes tanórai feladat lehet a településükre jellemző tárgyi emlékek felkutatása,lefotózása egybekötve pár mondatos leírással,véleménnyel.A fotókhoz, vagy videókhoz saját készítésű élőszavas ismertetőt is fűzhetnek.

Mobil és iskola 1. rész

Tanárként ki ne találkozott volna a mobiltelefon problémával.A mindennapokhoz hozzátartozik a mobiltelefon,a diákok a 45 perces órát sem bírják ki minden esetben anélkül, hogy a közösségi oldalak történéseiből kimaradjanak.A haditerv egyszerű, meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel a telefonok közelségét ötvözni tudjuk a tanórai célokkal. Szerencsére, ez a folyamat már elindult, és mint "m-learning" egyre inkább teret nyer és kér a tanórák idejéből. Magyar atyja Dr. Benedek András, aki a fenti eszközök iskolarendszerű bevezetésén és elterjesztésén dolgozik. Ehhez egy apró adalék (KSH adatok alapján ) a 16 és 24 év közötti fiatalok 91 %-a használ mobilt. (az érdekesség, hogy ez 2006- ban nyert adat). Jelenleg a mobilok használata a középiskolában jellemzően az iskolai weboldalak és e- napló látogatására (adminisztrációs kommunikáció) használatosak.Nézzük meg dióhéjban, milyen lehetőségek vannak a tanórai bevezetésre. A felsorolás nem teljes értékű, és vitára adhat okot. Jegyzetelésre, mely jegyzet alapján vázlatot készíthet, fényképezés funkcióval táblaképeket rögzíthet, mellyel időt lehet megtakarítani pl. matematikai levezetések. Nagyon látványos és a fiatalok körében népszerű lehet szavazórendszer alkalmazása pl. http://socrative.com/ . Ebben az esetben mint szavazóegységet használjuk a mobilokat , esetleg pótolva az interaktív táblák szavazóegységeit. Fontos szerepe lehet egy esetleges helytörténeti, vagy egyéb óra segítő eszközeként, egy előre kiadott tárgy lefényképezésével. Én pár esetben már házi feladatként , egy-egy otthoni gépészeti egység fotózását adtam fel. Pl. kazán,kerékpár váltómű stb. Lehet használni önálló kutatómunka végzésére is.(Forrás: 1.Kis Sándor: Elő a mobilokkal ,2. socrative.com)

Technológia, média és edukáció

Egy ideje már pörgünk oktatás témában, mégpedig azért, hogy a médiás tapasztalatokat talán a leginkább szép cél érdekébe fordítsuk, hasznosítsuk, integráljuk. Ugyanis amíg sokan azon fáradoznak, hogy a rendelkezésre álló technológiai eszközök – már nevükben is “szórakoztató elektronikai eszközökként” – időrabló módon élvezeti eszközökké avanzsálódjanak, addig ezen lehetőségek – mint tévé, tablet, internet – sokkal inkább szolgálnának globális evolúciós célt akkor, ha az edukációs vonalra koncentrálnánk.

“Edukálódtunk” persze magunktól is az elmúlt években: elhittük, hogy az amerikai filmekben már autóval járó gimnazista egy reális cél egy alapvetően nem mérethatékony országban, elhittük azt, hogy attól vagyunk valakik, hogy fogyasztunk, és elhittük azt is, hogy mindenkinek lehet jó nagy háza és alanyi jogon jár a jólét. Lehet persze firtatni a felelősséget központi szabályozás, média produkciós, illetve oktatáspolitikai vonalakon bárhol, de a lényeg akkor is az, hogy az emberek 95%-a az elmúlt években hamis aspirációs pontoknak megfelelni akarva felejtette el azokat az alap értékeket, melyek közé például a tudás is tartozik.

A modern technológiai eszközök és internet pedig – ha tetszik ha nem – a tudást, illetve tudásmegosztást szolgálják leginkább amellett, hogy jelenleg egy speciális “szűrő” kell ahhoz, hogy a fellelhető információk valódiságát validáljuk. Mindezek mellett a képernyő ma már nemcsak egyszerű megjelenítő: multimédiás eszköz is, melynek segítségével az egységnyi idő alatt eljuttatható információk sokszorosára nőttek az elmúlt időben. Rögtönzött self-kutatásként ezen a ponton gondolkodok el azon, hogy vajon miért nem szeretek könyvet olvasni és sajnos rá kell döbbennem arra, hogy a könyv nekem kevés. Kevés az egységnyi idő alatt szerzett impulzus, mert hozzászocializálódtam ahhoz, hogy nincs olyan negyedóra, amikor nem jön egy email, kérdez meg tőlem valaki valamit Skype-on, Facebookon, vagy jön éppen ügyfél, futár. Ezek az impulzusok – ahogyan maga az internet – láthatóan függőséget okoznak és minél nagyobb amplitúdójú a “leállás”, a hétvégi semmittevés, vagy aktív kikapcsolódás, annál inkább vehetők észre az ezekkel járó társadalmi változások is.

Valószínű, hogy évtizedek múlva evolúciós mérföldkövekként tekintünk majd azon korszakokra, mint például a tévé, később a mobiltelefon, aztán a e-papír elődjeinek is tekinthető tabletek, majd az augmented reality-s szemüvegek megjelenése. Valamennyi eszköz ugyanis láthatóan fejleszti az agy azon részét, mely az egységnyi idő alatt lekezelni képes impulzusok számáért felel. A tévé, mint az 1 – to – sokmilliárd ember felé való kommunikációs eszköz, a mobiltelefon, mint a promt információszerzés legpraktikusabb hordozható formája azok a tárgyak, melyek az elmúlt évszázad alapvető konzumer technológiai forradalmait elhozták.

A következő ilyen eszközként nem véletlenül az elektronikus, hajlítható papír elődjeként ma már piacon lévő tableteket lehet jósolni: ezek olyan kompakt eszközök, melyeken gyakorlatilag végtelen tudást tudunk tárolni, illetve pontosabban megjeleníteni, melyek jelenleg sok esetben helyi tárolásúak (letöltött könyvek, jegyzetek), de a felhősödés mellett ugyanígy tudásként érhetők el rajtuk keresztül az internetes tudásbázisok is, melyekkel gyakorlatilag keresési technika és az a bizonyos “szűrő” kérdése az, hogy mihez, mikor és milyen gyorsan férünk hozzá. Na meg persze az internet sebességéé.

És ez az a pont, amikor az internet, mint a végtelen tudást jelentő globális hálózat szűkösségében látják majd meg sokan az üzletet: a fizetős tartalom ugyan egyáltalán nem divat, de az ingyenes tartalomhoz történő hozzáférés korlátozása, illetve annak árának megemelése még komoly meglepetésként szolgálhat azok számára, akik a “minek tanuljam meg, rajta van az interneten” felfogásban szocializálódnak. Ahogyan a legtöbb dolognál a világon, itt is megfigyelhető majd évtizedek múlva egy visszarendeződés: értékek, valódi tudások újra felértékelődnek majd, és sokan felismerik majd a kiszolgáltatottságot, melyet alapvetően az internet, mint mankó, illetve mindig kéznél lévő tudásbázis okoz.

Az egészet a tabletek, illetve az azokból keletkező hajlítható digitális papírok utáni, már-már sarjadzó augmented reality-s szemüvegek koronázzák majd meg: ezek olyan, megjelenésükben egy hagyományos szemüvegekhez hasonlító eszközök lesznek, melyek a beépített mini számítógép és GPS segítségével értelmezik azt, amit éppen látunk és plusz információkat vetítenek ki a szemüvegre a szemünk elé az adott emberről, tárgyról, épületről, amit éppen nézünk. Mindezt természetesen adatkapcsolaton keresztül, mely bizony – lévén drága lesz a plusz információ, tudás – nem lesz olcsó. Amerikában már több államban használ ilyet a rendőrség, a tömeggyártást azonban az adatvédelmi aggályok mellett valószínű, hogy olyan apróságok is hátráltatják, mint a nemzetbiztonsági érdekrendszerek felépítése. Egy ilyen eszköz birtokában szakad majd teljesen ketté a társadalom: lesznek azok, akik mindent ki fognak fizetni azért, hogy összeköthessék Facebook-jukkal, nyaralásuk előtt nemzetközi épület-adatbázisokkal a szemüvegüket, hogy aztán ne csak a szembejövő emberről, hanem az utcán nézelődve az épületekről is minden információt magukévá tegyenek a szemüvegen keresztül. És lesznek azok, akik az egészről mit sem sejtve csak egyszerűen sétálnak és élvezik a napfényt. Hogy kik járnak majd jobban, az egy jó kérdés…

www.opinionleaders.hu