A tanár, szerintem…

Tudom, hogy az alább megfogalmazottakkal erősen megosztom az olvasókat. Mégis úgy érzem, hogy a hozzám hasonlóan gondolkodók miatt meg kell ezt tennem.
Azt gondolom, hogy tanárként nem csak az elektrotechnika törvényszerűségeit és a logikai kapuk működését meg a PLC programozást kell a tanulóknak megtanítanom, hanem a problémák megoldásának igényét és szeretetét is.
Gyakran előfordul, hogy az órákon nem szorosan az anyaggal összefüggő, kérdéseket tesznek fel a tanulók. Ezek nem szerepelnek az óravázlatomban, mégis megpróbáljuk közösen megoldani a felmerült problémákat.
Az a véleményem, hogy ezek a párbeszédek és közös megoldáskeresések nagyon fontosak a közös munka, szociális érzékenység, más gondolkodásának megismerése és a kreativitás szempontjából.
Fűzi tanárnő szerint „A pedagógus elszántsága, kitartása és elmélyült tájékozottsága a tananyagban – Növeli a pedagógus hitelességét a tanulók szemében, a lelkesedés sugárzása érdeklődést kelt.”
Fűzi Beatrix: Az oktatás módszeri II.
Számomra azonban a tananyag nem „csak a tananyag”, hanem az egész Világ.
Azt gondolom, ezért nagy felelősség pedagógusnak lenni!

LLL informatikai egyetemen (idealista elképzelés)

Teljesen nyilvánvaló, hogy az LLL (Life Long Learning, azaz az élethosszig való tanulás) eléggé érvényesül az informatikában. Igazából a kérdésem, hogy hogyan lehetne ezt megszervezni? 3 éves amortizációval számolnak a könyvelők is. Vajon nekünk 3 évente frissíteni kellene mindenből a tudásunkat? Vagy naponta? Szóval milyen időközönként? Vagy ez teljesen szakirány függő? Vajon mi az az alap, amit mindenkinek tudnia kell? Egyre több tudást kell elsajátítani, vajon ezzel meg tud küzdeni egy egyetem? Hol a határ a specializáció és az úgynevezett alaptudás között?

Ezek nagyrészt költői kérdések, és szerintem ahány szakirányosodás, annyi különböző választ lehetne adni. Szerény véleményem szerint a személyre szabás felé kellene menni. De ehhez sok tanár kellene, akik kompetensek a tanuló szakirányú érdeklődésében. Szerintem ez lehetne a jövőben a képzés kulcsa.

Kompetens tanárt meg a környező cégektől lehetne kérni. Szerintem úgy lenne jó, ha a cégeknek lennének kihelyezhető alkalmazottjaik tanári kiképzéssel, akik ellátnának egyetemi oktatást is amellett, hogy dolgoznak. Cserébe az egyetemtől lehetséges alkalmazottakat kapnának, mondhatni válogathatnának a leendő munkatársak között. Sőt az egyetemen tanító alkalmazottak más tanároktól is tanulhatnának.

Akik sikeresen elvégezték a kurzust (gyakorlati feladatok, mini ZH-k, projektmunka, beadandó, vizsga számonkérési formák valamelyikének megfelelésével) kapnának egy certificate-et, egy tanusítányt. 3 évig tartana az érvényessége, és utána frissíthető lehetne egy újabb kurzus keretében, ahol csak a frissítést kellene megtanulniuk. (Bár aki ebben a témában dolgzott, az valószínűleg folyamatosan frissítette a tudását, ezért neki elég lenne egy frissítő vizsga, vagy beadandó megírása)

Nem kicsit idealista vagyok ;)

Forrás: http://web-fejlesztes.eu/lll-az-informatikában-2013-05-24

100% MAGYAR

N. Éva Kis lépések című írását olvasva fogalmazódtak meg bennem az alábbi gondolatok.

Hogy is van, hogy a „Corel”-ben megrajzolt ábráját egy „klikkeléssel” akarja „beszúrni” ide? És közben az „IKT”-t is emlegeti?

Kedves Éva!

Hogy a kérésednek is eleget tegyek tájékoztatlak, hogy képet file-ból beszúrni csak JPG, GIF és PNG formátumban tudsz. (Erről egy kis ablakban tájékoztatást is kapsz a blog szerkesztésénél.)

Na, de mi az a Corel, klikkelés, beszúrás, IKT, file, JPG, GIF, PNG, blog?

Tudjuk, hogy mit jelentenek ezek a szavak és értjük a mondatokat?

Mert a gyerekeink ezt mind tudják és értik is.

Mi pedig kénytelenek leszünk aktívan használt szókincsünket ezekkel a számunkra új szavakkal kibővíteni, néhány általunk jól ismert és használt szót pedig mellőzni! Mert ezeket meg ők nem ismerik. És lehet, hogy már nem is fogják… Mert nem lesz rá szükségük.

Pedig mi tudjuk mi az LP lemez, magnókazetta, VHS, fejesvonalzó, logarléc, tustinta, palatábla, szakajtó, stb. Ezeket meg ők nem értik.

De tanítanunk olyan „nyelven” kell, amit Ők is megértenek!

Lustaság vagy időhiány

Szóval, hogy is van ez a tanulás elhanyagolása?
Mint minden „jó” diák, én is hajlamos vagyok mindent az utolsó pillanatra hagyni. De vajon miért?
Komoly kutatásokat végezetem a témában. Évtizedeken át tartó kutatások során én voltam (vagyok) a vizsgált alany és a kutatást végző egy személyben. Kutatásaim eredményeként megállapítottam, hogy én mindig mindent szeretnék határidőre elvégezni, de sajnos elfoglaltságaim miatt ezeket soha, de soha nem sikerül betartani.
Hogy csak egy példát említsek „legfontosabb” elfoglaltságaim közül:
Az elmúlt hónapokban felmerült gyermekem háziállat tartási igénye. A kívánság hörcsög volt, de szerencsére kiegyeztünk az akváriumban. Elkezdődött az információ gyűjtése. Mekkora legyen az edény? Hány hal legyen benne. (Minden halnak két liter víz, vagy minden halcentinként egy liter víz?) Kell-e bele fűtés, meg automata etető. Közép-amarikai vagy ázsiai biotóp akváriumot alakítsunk ki? Molly, platti, guppi, sziámi harcoshal? Mennyi páncélos harcsa legyen benne, meg kuli-kuli? (Mert ők is igénylik a fajtársaik társaságát.) Milyen növény legyen? Milyen kavics, sóder, murva?
De ugye, már régen meg kellett volna tenni az első bejegyzésemet itt a bolg-on!
Nem baj! Mi lehetne fontosabb a négy és fél éves gyermekem oktatásánál? Elvégre tanárok szeretnénk lenni! Nem igaz?
Ja, és az eredmény! A gyerek már jobban tudja, hogy melyik a páncélos harcsa, mint én.
Következtetés: Jó volt a tanára!