Úgy döntöttem, az ideji blog bejegyzéseknél saját tapasztalatokat, elképzeléseket osztok majd meg. Egyik sem lesz szentírás, csak a saját kis világom, kísérleteim kivetülése. Nézzük!
Van ugye az a probléma, hogy a mai gyerekek ingerküszöbe igen magas. Értem ez alatt azt például, hogy hozzászoktak a gyors, interaktív, harsány dolgokhoz. Ez sokszor nagyban nehezítheti a tanulást a közoktatásban. Véleményem szerint többek közt ezért is fullad sokszor kudarcba a formális, frontális módszer. Ugyanakkor érdekes saját tapasztalat, és kísérletezés útján azt vettem észre, hogy az egyéb, szokatlan módszereknek viszont úgymond ellenállnak a gyerekek.Értem ezalatt azt, hogy ha valamilyen anyagrészt kiválóan fel lehetne dolgozni kooperatív módszerekkel, annak sikere nem borítékolható. A nem formális módszerek márpedig szerintem sokkal jobban igazodnak a fent említett ingerküszöbhöz.
DE ellenállnak neki a fiatalok. Nem értik, kihasználják, elbohóckodják. Arra jutottam, hogy talán azért, mert középiskolában már bőven késő ezt elkezdeni. A gyerekek, akikkel én találkozom, szinte mind kivétel nélkül a frontális oktatásra vannak szocializálva. Na nem mondom, sikerélmény van, és működik a koop, de többnyire csak félsiker. Mostanában fogom kipróbálni az informális irányba való eltolódást is, mert a véletlen folytán (ami elengedhetetlen is ennél a módszernél) már sikerült hasznosítani.
Szerintetek miért állnak ellen?
