Ergonomikusan e-tanulunk-e? (4. rész)

[Illusztráció: antranik.org]

Az e-tanulás környezeti feltételei közt fontos a megfelelő világítás is. A monitorban nem szabad semmilyen nagyobb fénysűrűségű pontnak/foltnak látszani, mert az káros közvetett káprázást okoz. Az ilyen foltok mögötti képi információtartalom (pl egy szó, egy képrészlet) nehezen felismerhető, ezért amikor épp oda tekintünk, fejtartás/testtartás apró és önkéntelen változtatásával korrigálunk, hogy a tükörkép máshová essen, ez bizony hosszútávon nagyon fárasztó, akkor is, ha nem vesszük észre. A tükörfényes felületű LCD kijelzők divatja ezt a problémát felerősítette. Szintén nem előnyös, ha a látótérben (a monitorunk mögött) nagy fénysűrűségű fénylő felületek láthatók (pl. ablak van ott és látni az égboltot vagy a szomszéd fehér homlokzatát). Ez közvetlen káprázást okoz, önkéntelenül vonzza a tekintetet a nagyobb fénysűrűségű felület és fáradást, illetve bizonyos esetekben a szembe jutó zavaró fény miatt (fátyolfénysűrűség) a látásteljesítmény csökkenését idézheti elő. Nem előnyös a magas megvilágítási szint sem, hiszen minden fény, amely a monitorra kerül, „zavarjel”, emeli az alapszintet ezáltal csökkenti a részletek közti különbséget, azaz a kontrasztot, így nehezebben olvasható felületet eredményez.

Legyen sötét a helyiség? A sötét helyiség nem csak nyomasztólag hat, de a tájékozódást is megnehezíti, és túl nagy lesz a fénysűrűség-különbség a monitor és a környező felületek közt. A monitor 2-300cd/m2 fénysűrűségének 1/5-ét, 1/10-ét biztosítani kell a környezetben is. Ehhez diffúz, egyenletes alacsony szintű környezeti világításra van szükség, mely homogén fénysűrűségeivel nem kelt zavaró káprázást a képernyőn. Ilyenek a mennyezet felé sugárzó állólámpák vagy falikarok, melyek fénye a mennyezetről és a falakról szóródik a helyiségben. Az asztal egy részét a jegyzeteléshez jobban meg kell világtani, ehhez olyan asztali lámpa kell, mely sem a használóját, sem az esetlegesen szemben ülőt nem kápráztatja, sőt, a monitoron tükröződve sem látszik a fényforrása. Ez nagyon fontos, ugyanis a káros kápráztató hatások nagy része a rosszul kiválasztott asztali lámának tulajdonítható. Kifejezetten számítógépes munkavégzéshez alkalmas asztali lámpákat sem a barkácsboltokban, sem az ismert svéd lakberendezési áruházban nem árulnak, csak szakkereskedőknél kaphatók. És nem utolsósorban legyen minden fény szabályozható, hogy az egyéni igényekhez és az aktuális feladatokhoz lehessen igazítani, vagy épp ki lehessen egészíteni vele a téli hónapok szerény természetes világítását.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (3. rész)

[Illusztráció: ergotron.com]

Tehát milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Tanulóhely vagy munkahely-e az e-tanulásra szánt sarok? Alapvetően a számítógépes munkavégzés ergonómiai kritériumait kellene betartani ahhoz, hogy a tananyagra lehessen koncentrálni. Ettől annyiban lehet eltérni, hogy a képernyős munkahellyel szemben jelen esetben nem kell (nem szabad) órákon át történő folyamatos munkavégzésre számítani, rövidebb időszakokban kell gondolkodni, melyeket kisebb szünetekkel még kisebb ciklusokra érdemes bontani az egyéni koncentráló-képesség és szellemi teljesítőképesség függvényében. A bútorzatnak kellően kényelmesnek kell lennie ahhoz, hogy esetleges hiányosságai ne vonják el a figyelmet a tanulásról, de legyen határozott (elég kemény) felülete ahhoz, hogy ne süppedős fotelként aludjunk el benne. A párnás könyöklő és egyéb puha kényelmi kiegészítők szintén nem javalltak. A jó szék viszonylag kemény, anatómiailag formált és kellően hosszú ülőlappal rendelkezik, keményen ám jól rugózik, a háttámla szöge, magassága és a deréktámasz állítható. Ha combunk nem emelkedik fel a az ülőlapról, de talpunk teljesen leér, akkor jó a magassága. Az asztallap magassága szintén állítható kell legyen, hiszen a kényelmes üléspozíció mellett a vállmagasságunk más és más, és ez határozza meg a helyes kéz/kartartást, mely vízszintes, karunkat ne kelljen lógatni vagy szögben megemelni ahhoz, hogy gépeljünk. A monitor a centrális látóteret úgy tölti ki, hogy egyetlen pontja se (keret se) essen a perifériális látótérbe (egyszemes látás). Az önálló monitor középpontja ebben a távolságban kb. 15°-al a horizont alatt helyezkedik el, (a notebookoknál ez általában több szokott lenni). Ezzel megelőzhetjük, hogy vázizomrendszerünk a felesleges statikus terhelés következtében elfáradjon, valamint a rossz fejtartás és a felesleges szemmozgások miatt idő előtt csökkenjen koncentráló képességünk. Az e-tanulás környezeti feltételei közt fontos a megfelelő világítás is. Folyt. köv.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (2. rész)

[Üllői úti Meki]

Ergonomikus módon tanulunk? E sorok most épp egy mekiben íródnak, itt kifejezetten notebookos/netbookos asztalok vannak, erre a célra készültek. Az asztalok mellett a székek sűrűn vannak (bár ez most a vendéglátós trend), de a gépek közé egy-egy tálca már csak nehezen fér be, maximum egy kávé. Az asztallap magas, nekem is, pedig a 176cm-em eléggé átlagosnak mondható, ezen tovább ront a gép vastagsága, az az 1-2cm már kifejezetten púp a hátamon, illetve az asztalon, könyököm lejt, az ujjam zsibbad. Az asztallap annyira rövid, hogy a 17”-es notebook nem fér rá, lelóg. A képernyőt nem lehet a kívánt szögbe kinyitni, mert akkor annyira lelóg, hogy már billeg és félő, hogy leesik. Persze egy kisebb gépnél biztos más a helyzet, de a nagyon átlagos 15”-ös ide még mindig nagy. Az asztal közepén egy folytonos energiasáv és a közepében fénycsöves lámpatestsor van, ettől nem lehet kinyitni a képernyőt. A világítás, amit nyújt jegyzeteléshez kevés, és rossz szögből érkezik a fény, de elég diffúz, ez javára szól. Viszont egy kisebb gép esetén, mely képernyőjét a kívánt szögbe lehet nyitni, belevilágít, nem is kicsit. A szék borzasztó, az ülőlap rövid, a háttámla befelé(!) dől, és pont rossz helyen támaszt. Pontosabban nyom. Öt perc is garantált derékfájás. A sorok az ablakkal párhuzamosan állnak, tehát vagy a képernyő háttere lesz a besütő nap, vagy magában a képernyőben kell bámulni a külvilág tükörképét, tehát sehogy sem jó. Hát lehet itt tanulni? Milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Folyt. köv.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (1.rész)

[Illusztráció: enova-tech.net]

Az e-tanulás általában a számítógép képernyője előtt történik. A számítógép lehet PC, notebook, netbook, tablet, stb. Ez viszont csak egy eszköz, ezen kívül megfelelő külső körülmények is kellenek a tanuláshoz, ez egyénenként változó. Egy magába forduló diák esetén történhet ez egy csöndes szobában vagy a könyvtárban, más inkább a koleszben vagy a mekiben szeret tanulni. A publikus helyeken az e-tanulás történhet akár csoportban is, de jellemzőbb az egyéni tananyag-feldolgozás. A csönd vagy a zene és a nyüzsi így egyéni ízléstől függően adott, de mi kell még a megfelelő környezethez? A hardveren kívül egy kényelmes szék, egy jó asztal amin jegyzetelni is lehet, jó világítás.

Ergonomikus módon tanulunk? Folyt. köv.

Szemünk fénye - 3. rész

Illusztráció: healthrisk.ca

Mint tapasztaljuk, a tantermek világítása túlnyomórészt messze áll az ideálistól. Hiába a technikai fejlődés meg a 21. század, sokszor nem tud többet nyújtani, mint gyerekkorunkban vagy szüleink gyerekkorában. Ezen tanárként ritkán áll módunkban változtatni, tehát abból főzünk, amink van. De azért nem reménytelen a helyzet. Hogyan használd, hogyan fordítsd javadra a világítást? 

Íme néhány javaslat annak érdekében, hogy kihozd a lehetőségekből a maximumot:

• Használd. Ha belépsz egy terembe, nézz körül fenn is. A világítástechnika is egy eszköz a kezedben.
• Világíts. Azért van a lámpatest. Sokszor nappal is szükséges, főként télen, fedett égbolt esetén. Ha lehet külön kapcsolni az ablakkal párhuzamos sorokat, akkor jól ki lehet egészíteni a természetes világítást az ablaktól távolabbi sorok bekapcsolásával, egyenletesebb lesz a világítás és így még energiát is megtakarítasz. Sötétben hormonálisan alvásra vagyunk programozva, könnyebben elálmosodik a diák, nehezebb koncentrálni, a látási feladat energiákat emészt fel és a tér is nyomasztóbban hat.
• Sötétíts. A túlzott benapozás, főként télen, alacsony napállásnál kifejezetten kápráztat. A közvetlen napfény dinamikus árnyékhatásaival feldob, frissít. Egy viszonylag sötét tábla és a közvetlenül benapozott padok felületének fényessége közt több nagyságrend különbség is lehet, amihez oda-vissza pillantva csak nagyon fárasztó módon tud alkalmazkodni szem. Ha pedig napsütötte ragyogó arcokat látsz a teremben, tudd, hogy épp szemükbe süt a Nap.
• Vetíts. Monitorok használatánál vagy vetítéskor az árnyékolókkal jól szabályozható az a kevés természetes világítás, ami még nem zavarja vetített képet, de még elég a jegyzeteléshez, olvasáshoz. Sose használj szabályozhatatlan mennyezeti világást vetítés esetén. Ha kint nagyon sötét van, 1-2 felfelé fordított fejű asztali lámpával be lehet világítani az egész termet, nagyon hangulatos. Ha az sincs, egy hátsó falra üres képet adó írás- vagy diavetítő is megteszi.
• Cseréltesd ki, ami nem világít! Egy fénycső pár száz forint. Ha villog, mert még ilyen is van, akkor inkább ne használd, hihetetlenül stresszel. Ne engedd, hogy eltérő színhőmérsékletű fénycsövek legyen a teremben. Zavaró, káros. Ambivalens érzéseket és színes árnyékokat kelt. Ne hidd el, hogy jó, ha vegyesen van, és azt se, hogy nincs másik.

Ha a három részben idáig eljutottál, akkor nagyon kitartó hűséges olvasóm vagy, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Bízom benne, hogy az 5861 betűből legalább 600 hasznosat is találtál, amit magaddal viszel.

Szemünk fénye - 2. rész

[Illusztráció: photoizogroup.com]

Milyen a jó világítás? Miért rossz, ha „csak” korszerű lámpatestek vannak a fejünk felett? Mert először is nem minden korszerű, ami új. Amire az iskolákban pénz van, az általában csak új. Másrészt a fény alapvetően meghatározza a vizuális komfortot és annak az épített környezetnek a látványát, melyben a diákok tartózkodnak. Ezek nem mérhetők luxmérővel és lényegesen túlmutatnak egy-egy szabványérték megkövetelésén. 

Ezt úgy hívjuk: világítási kultúra, s aki nyitott szemmel jár a Lajtán túl, az tudja, bizony jócskán lenne mit változtatnunk rajta.

Mit kéne tudnia minimálisan egy jó osztálytermi világításnak? Először is azonos megvilágítást kell nyújtani az asztalokon és a táblán. Egyenletesnek is kell lennie, nappal is, ehhez részben néha világítani kell nappal is, részben árnyékolni kell az ablakokat. A jó árnyékoló az ablakokon a világítás része! Nagyon fontos, hogy ne kápráztasson: közvetett káprázás akkor is fellép, ha a padon, a táblán, a tankönyv nyomdafestékén, a monitoron vagy a billentyűzeten verődik vissza a fény. A káprázás fáraszt, mert nem jól láthatóak a látótér egyes részletei, ez folyamatos „szoftveres hibajavítást” igényel, ami fárasztó agymunka. Ehhez - legalább részben - mennyezetre kell irányítani a fényt, a szórt fény javítja a nyomtatott és a képernyős szövegek olvashatóságát. A világos mennyezet és a falak kitágítják a teret, kellemesebb a közérzet. Szórt fényben világosabbak az arcok, barátságosabbak az árnyékmentes szemek, ezért közvetlenebb a kommunikáció is. Végül, de nem utolsósorban lehessen szabályozni, hogy monitorok és különböző vetítő eszközök használatakor a vetítést ne zavarja, de mindig megfelelő mértékben világítson jegyzeteléshez, olvasáshoz.

A világításnak lényegesen szofisztikáltabbnak kell lennie, mint korábban. Táblavilágítás ma már szinte mindenütt van, bár ez gyakran primitív módon egy lemezzel árnyékolt pucér fénycső. Ideális esetben több csoportban külön-külön lehet szabályozni a világítást, külön csoportot képez a tábla és vetítővászon előtti (tanári) rész és külön a táblavilágítás is, méghozzá táblánként. Nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a falak gyakran olyan képeknek, tablóknak adnak helyet, amelyek demonstrációs eszközök vagy valamiért nagyon fontos részei a nevelésnek vagy a közösségi munkáknak, tehát a falakat is meg kell világítani. És mindezt egyszerűen, kezelhetően, olyan előre programozott kapcsolókkal, melyekkel kész világítási képeket lehet lehívni: vetítés, csoportmunka, krétás tábla, számítógép, stb. üzemmódokkal.

Álmodozásnak vége, a következő részben visszatérek a rideg valósághoz.

Szemünk fénye - 1. rész

„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” – Szent-Györgyi Albert

[Illusztráció: mypedeyedr.com]

Ülve oktatástechnológián a sötét gépteremben megint elgondolkodtam: pechünk van, mert a világítás megint nem fért bele a technikai eszközök sorába. Pedig itt minden van: filces tábla, projektor, digitábla, minden padon saját gép, szívjuk magunkba a technikát és igen, van lámpa a fejünk felett, csak épp minek: bekapcsolva zavaró, kikapcsolva altató. Talán itt se fért bele a költségvetésbe vagy csak födémmel együtt lennének hajlandóak cserélni, nem tudom. 

De szemünk és pszichénk egészsége megkívánná, hogy a világítás szerves része legyen a technikának, és kiszolgálja a látási igényeket számítógépes munka, vetítés vagy táblás óra esetén is. Gyermekkortól egészen fiatal felnőttkorig különösen fontos, hogy az egész napos iskolai tevékenység mint látási feladat során a látási problémák megelőzhetőek legyenek illetve ne romoljanak, és szintúgy fontos, hogy az éberség, a koncentráció folyamatosan optimális szinten tartható legyen. Ehhez alapvető fontosságú a látási igényeket kiszolgáló mesterséges világítás. Aki itt-ott tanít, annak biztos van tapasztalata a mai magyar iskolavilágításról. Vagy az előző generációéról, amit iskoláink többsége megörökölt. Sajnos sok helyen a felújítás is csak az energiatakarossági kritériumokra és a megvilágítási értékekre terjed ki, noha mindenki előtt nyilvánvaló, hogy alkalmazkodni kellene a megváltozott körülményekhez, mert sokkal szélesebb eszköztárat használhatunk tanárként, mint elődeink, ráadásul minden építés-felújítás a jövőnek szól.

Akit érdekel a miért és a hogyan, annak folyt köv.