Az atipikus tanulásról

A Gondolat Kiadó által 2009-ben jelent meg Zrinszky László szerkesztésében a Tanulmányok a neveléstudomány köréből c. sorozatban: A megújuló felnőttképzés című kötet, amely a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának gyűjteménye.

Itt olvashatjuk Benedek András: Az atipikus tanulás új lehetőségei Magyarországon című írását is, ahol többet is megtudhatunk az egész életen át tartó tanulás egyik formájáról, az atipikus tanulásról.

Az atipikus tanulás nem kötődik feltétlenül oktatási intézményhez, nem jelent előre megalkotott órarendet, vizsgarendet, nem a hagyományos értelemben vett tanítási órák, előadások, szemináriumok jelentik az alapját. Az atipikus tanulásban a tanulmányokat folytató egyén dönt szándéka, céljai szerint tanulmányi környezetének kialakításáról. Az egész életen át tartó tanulás egyik formája az atipikus tanulás. A felnőttek munka melletti tanulása és családi elfoglaltsága nem feltétlenül teszik lehetővé az iskolaszerű oktatásban (formális oktatás) történő részvételüket. A formális oktatáson (iskolarendszeren) kívül zajló tanulási formákon, informális tanuláson túl az atipikus tanulás mindazon módszereket (távoktatás, nyitott tanulás) magában foglalja, melyek a kognitív megismerés által az egyén intellektuális és fizikai fejlődésére hatást fejtenek ki. (http://enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/ped/atiptan.htm)

Benedek András ír arról, hogy az ember-számítógép kapcsolat olyan új tanulási környezetet teremtett meg, amire addig még nem volt példa a történelemben.

Valamint, hogy a mobiltelefonok alig több mint egy évtized alatt hódították meg a világot, s a mobil kommunikáció fejlődésével olyan technológiai és társadalmi változások indultak el, amely minden eddigi „technológia transzfer” sebességét felülmúlja. 

Ugyanis ezen hálózatok fejlődése által az egyén képessé válik bárhol, térben függetlenül, - otthon, utcán, vonaton, más földrészen- az információk gyors elérésére.

Az internet és a mobiltelefonok világa egyfajta szerves tanulási környezetté válik, hiszen ma már egyre több diáknak és felnőttnek van laptopja és szinte mindegyiknek korszerű mobiltelefonja.

EDUCorb - E-learning csomagok tanirodák számára

2011 őszén lehetőségem nyílt közreműködni az  EDUCORB projekten belül az EDUCORB virtuális oktatási környezet létrehozásában. 

A lehetőségek és követelmények mérlegelése után a moodle keretrendszer alkalmazásait választottuk az e-tananyagok feltöltéséhez, a tananyagok használatához.

2008 novemberében indult a projekt és 2013-ban fejeződik be. 

Az EDUCORB projekt célja, hogy a határrégió képzési helyeinek hosszú távú együttműködésével támogassa a fiatalok nyelvi, kulturális és gazdasági kompetenciáit.

Tananyagcsomag készült az osztrák tanirodák részére magyar vonatkozású tartalommal, illetve a magyar tanirodák részére osztrák vonatkozású tartalommal.

Az innovatív tananyagok a Nyugat-Magyarország - Kelet-Ausztria határrégóban (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye valamint az ausztriai Industrieviertel) élő fiatalokat kívánják felkészíteni szakmai és gazdasági tartalmakkal a határon átnyúló üzleti kapcsolatokra.

A megszerzett új szakmai lehetőségek alapját képezik a „határon átnyúló kereskedelmi és üzleti tudásoknak az osztrák-magyar határmenti övezetben.

http://www.educorb.eu/index.htm

A felnőttképzésben tanuló diákok és az e-tanulás

Egy érettségi utáni szakképzéseket folytató középiskolában és egy felnőttképzési intézetben dolgozom. Pár informatikát tanító kollégámmal együtt már a moodle rendszeren keresztül megismertettük az e-tanulás nyújtotta kedvező lehetőségeket a diákokkal és már hatékonyan működik az informatikai jellegű szakképzéseken. 

Azonban a nem informatika tantárgyakat tanító kollégák még nem szívesen használják ezt a keretrendszert, vagy idegenkednek az e-learning bármilyen formájától.

Ezért megkérdeztem iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzésen tanuló 18 és 50 év közötti diákok véleményét az e-tanulásról az elmúlt tanévben a Google dokumentumok között található kérdőív szerkesztő és kiértékelő szoftver segítségével.

Arra voltam kíváncsi, hogy a diákok miként viszonyulnak az e-tanuláshoz, valamint arra, hogy ők mennyire tájékozottak az e-tanulás világában.

A diákok többsége már tájékozott volt az e-tanulással kapcsolatosan, s elgondolkodtató és továbbgondolásra érdemes válaszokat írtak.

"Bárhonnan elérhető, így nem kell feltétlenül a képzésen személyesen részt venni."

"Interneten keresztül tanulás, tananyagok megosztása, könnyen elérhető tananyag."

"Könnyű és gyors tanulási forma."

"Otthoni elérhetőség a tananyagot illetően, megkönnyíti a tanulást, hiszen akkor tanulhatunk, amikor időnk/energiánk engedi."

"Olyan tanulási mód, amely nem tankönyvek segítségével történik, hanem számítógépek segítségével vagy más elektronikus eszköz segítségével."

A diákok 98%-a rendelkezik otthon számítógéppel és már internet elérhetőséggel is. 88% -uk használja a csevegést, a chat-et, valamint 97% az önálló tanulásnál már az internetet veszik segítségül. Mivel azonban a képernyőről történő tanulás káros a szemnek, ezért csak 47% tanul képernyőről. (Láttam már e-book olvasókat, ami kíméli a szemet. pl Kindle), 89%-uk szívesen venne részt olyan tanfolyamon, ahol e-learning segítségével sajátítják el a tananyagot és 89%-uk hatékonynak tartja is az e-tanulást.

A diákok megfogalmazták azokat a gátló tényezőket is, hogy véleményük szerint miért nem elterjedt még az e-tanulás, vagy miért nem alkalmazzák az oktatási intézmények szívesen.

Többségükben azt említették, hogy az informatikai háttér nem megfelelő, vagy a hallgatók és a képzők jobban szeretik a jól bevált módszereket, vagy azt, hogy a hallgatóknak nincsen megfelelő informatikai tudása. Fontosnak tartották első helyen, hogy a képzők nyissanak e lehetőség felé, valamint megfelelő infrastruktúra és jó minőségű e-learning tananyagok elkészítését hangsúlyozták.

"Technikai feltételek, kevés jó minőségű tananyag, kevés hozzáértő tanár. Az internet hálózat nem mindenhol megfelelő, vannak még elavult számítógépek."

Az egyik informatika szakmacsoportban tanuló diák válasza nagyon elgondolkodtató volt:

"Az élet közelít ahhoz a státuszhoz, amikor minden gép-internet-szerver központú lesz, és ebben a szakmában látom a jövőt."

Ez a válasz felnőttoktatási intézmények, intézményvezetők számára motiváló erejű lehet abban, hogy szorgalmazza az e-learning bevezetését és alkalmazását az oktatásban, valamint a piacon maradás egyik lehetőségét is jelentheti számukra.

Új svéd iskola (erre még várni kell 10-20 évet)

NEM TANUL A MAGYAR!

„Olyan keveset tanulunk, hogy az már Balkán” címmel jelent meg március 18-án a portfolio.hu portálon egy cikk, mely a KSH adataira alapozva boncolgatja a magyarországi munkavállalók hozzáállását a lifelong learning jegyében.

A cikk az adatokra hivatkozva feltárja, hogy míg Magyarországon a „munkaképes korú lakosság körében” (25-64 év) ez az arány 3%, addig van olyan európai állam, ahol ez a tízszerese (Dánia 38%). Ezekkel az adatokkal Magyarország olyan országok mellett szerepel mint Románia, Bulgária, Görögország, Törökország és már skatulyáznak is minket. Arra csak a cikk ábráit is értelmezők figyelhetnek fel, hogy Franciaországban és Olaszországban is maximum 6% ez az arány.

A cikk írója elemző, de azért néhol előbúvó sajnálkozó stílusával olyan érzetet kelt az olvasóban, hogy a magyarok a mai nehéz helyzetben sem ismerik fel a lifelong learning fontosságát vagyis a „segíts magadon és Isten is megsegít” elvet, és így nem is tesz azért, hogy jobb legyen neki. Nyilván a cikknek nem témája, hogy a gazdasági és társadalmi környezetben is vizsgálja az eredményeket, de ezek mellett nem lehet elnézni, mert alapvetően befolyásolják az adatokat.

A magyarországi munkaképes népesség nagyobb része a példának felhozott skandinávokkal szemben olyan fokú létbizonytalansággal szorosan összefonódó pénzügyi bizonytalanságban él már több éve, hogy kétszer is meggondolja a jellemzően költségtérítéses képzéseken való részvételt. (Ha egyáltalán az idejéből futná rá mert nem kell több helyen dolgoznia.) Miközben joggal gondolhatjuk, hogy éppen ezeknek a képzéseknek köszönhetően tudnának ebből a helyzetből kitörni...ördögi kör.

Ezen túlmenően, bár a lifelong learning egyre szélesebb körben ismert kifejezés, én a főiskolán találkoztam vele először és Duchon tanár úr jegyzetéből is tudhatjuk a távoktatással és az e-learninggel kapcsolatban: „Kimutatható, hogy azok a hallgatók, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, könnyebben tudják kezelni az önálló tanulás problémáját, és a távoktatás szabadsága valóban kedvez nekik. Azonban az alacsonyabb iskolai végzettségű tanulók komoly problémába ütköznek az önálló tanulás terén. Nekik nagyobb szükségük van több személyes tanári konzultációra, amit a távoktatás nem úgy biztosít, ahogy szeretnék.” A KSH adatai szerint 2010-ben a 25-64 éves munkaképes népesség 20,1% -a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ezen népesség maradék 79,9 % -ának vajon mekkora része találkozott már eleve a lifelong learning, távoktatás, e-learning fogalmakkal? 
 

A posztnak nem az a célja, hogy felmentse az országot a Balkán felé sodró népesség 97%-át (mondjuk arra melegebb van), hiszen én is hiszek a lifelong learningben. Nem lennék ezen a kurzuson, ha nem hinnék. De úgy gondolom, hogy az adatokat ne más országokhoz viszonyítva (bár kétség nélkül kell valamilyen etalon, amit célul kell kitűzni) adatszerűen elemezzünk, hanem az ország társadalmi, gazdasági kontextusában, a népesség lehetőségeihez mérten tegyük.

Németh István

2012.03.21.