Ha már első három bejegyzésem a szövésről szólt, úgy gondoltam, így a végén érdemes pár szót szólni a hagyományos értelemben vett megjelenéséről. Az ember nagyon gyorsan rájött hogyan lehet szövetet létrehozni, szép lassan fejlesztette hozzá az eszközeit, melyet később z ipari forradalom idején gépesítettek is. Szerencsére nem sikerült a szövést, mint kézműves tevékenységet teljesen kiszorítani. Még mindig akadnak olyan házak,melyek egyik szobájában egy szövőszék lábítóját nyomogatják, a nyüstök fel-le mozognak, a vetülék pedig csak úgy suhan a felvető szélak között. Jómagamnak még nincs szövőszéke, de szövőkeretem már van. Az itt bemutatott képen látható ágytakaót én készítettem a két kezemmel.
Kilim technikával készült, a motívumkincse erdélyi festékeseké, és a gyapjút én magam festettem a különböző színárnyalatokra.
A szövésnek létezik szimbólum rendszere, ami nem újkeletű dolog.Az ókori kína óta kínában a két fonalrenszert jin és jang fonalrendszernek nevezik.Vagy gondoljunk bele Pénelopé életébe, mikor nappal sző, éjjel pedig lebontja az az napi munkáját, hátha ezzel megtudja állítani az időt kissé. A buddhisták a lélekvándorlást vélik látni a szövésben, a muszlim hagyomnyban a szövés mozgó univrzum szerkezetét jelképezi, ......s még sorolhatnék megannyi legendát, verset, kultúrát ami a szövéshez kapcsolódik.
Remélem, hogy ebben a pár bejegyzésben egy-két kollégának sikerült az érdeklődését felkeltenem a szövés iránt.
