Számítógépes munka

Sok mindent megtanultunk már a számítógépes tanulás módszereiről, az elektronikus tananyag szerkesztés módjairól, a tanulás menetéről, de ne feledjük el a megfelelő, ergonomikus munkahely kialakítását.
Mindez igaz az otthoni munkavégzésre és az iskolai munkakörnyezetre is

A képen láthatunk jó és rossz példát is, mindenki eldönti melyik-melyik.

A megfelelő testhelyzeten kívül fontos szerepet játszik a megvilágítás és a szoba komfortja is.
Ezekhez tartozik:

• Hőmérséklet
• Páratartalom
• Levegőmozgás iránya nagysága (Huzat)
• Szellőztetés módja
• Szoba színvilága
• Zajártalom
• Egymástól való elszigetelés
• Szék keménysége stb.

Ha ez mind rendben van, hatékonyabban lehet tovább dolgozni.

Jó munkát mindenkinek!

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (4. rész)

[Illusztráció: antranik.org]

Az e-tanulás környezeti feltételei közt fontos a megfelelő világítás is. A monitorban nem szabad semmilyen nagyobb fénysűrűségű pontnak/foltnak látszani, mert az káros közvetett káprázást okoz. Az ilyen foltok mögötti képi információtartalom (pl egy szó, egy képrészlet) nehezen felismerhető, ezért amikor épp oda tekintünk, fejtartás/testtartás apró és önkéntelen változtatásával korrigálunk, hogy a tükörkép máshová essen, ez bizony hosszútávon nagyon fárasztó, akkor is, ha nem vesszük észre. A tükörfényes felületű LCD kijelzők divatja ezt a problémát felerősítette. Szintén nem előnyös, ha a látótérben (a monitorunk mögött) nagy fénysűrűségű fénylő felületek láthatók (pl. ablak van ott és látni az égboltot vagy a szomszéd fehér homlokzatát). Ez közvetlen káprázást okoz, önkéntelenül vonzza a tekintetet a nagyobb fénysűrűségű felület és fáradást, illetve bizonyos esetekben a szembe jutó zavaró fény miatt (fátyolfénysűrűség) a látásteljesítmény csökkenését idézheti elő. Nem előnyös a magas megvilágítási szint sem, hiszen minden fény, amely a monitorra kerül, „zavarjel”, emeli az alapszintet ezáltal csökkenti a részletek közti különbséget, azaz a kontrasztot, így nehezebben olvasható felületet eredményez.

Legyen sötét a helyiség? A sötét helyiség nem csak nyomasztólag hat, de a tájékozódást is megnehezíti, és túl nagy lesz a fénysűrűség-különbség a monitor és a környező felületek közt. A monitor 2-300cd/m2 fénysűrűségének 1/5-ét, 1/10-ét biztosítani kell a környezetben is. Ehhez diffúz, egyenletes alacsony szintű környezeti világításra van szükség, mely homogén fénysűrűségeivel nem kelt zavaró káprázást a képernyőn. Ilyenek a mennyezet felé sugárzó állólámpák vagy falikarok, melyek fénye a mennyezetről és a falakról szóródik a helyiségben. Az asztal egy részét a jegyzeteléshez jobban meg kell világtani, ehhez olyan asztali lámpa kell, mely sem a használóját, sem az esetlegesen szemben ülőt nem kápráztatja, sőt, a monitoron tükröződve sem látszik a fényforrása. Ez nagyon fontos, ugyanis a káros kápráztató hatások nagy része a rosszul kiválasztott asztali lámának tulajdonítható. Kifejezetten számítógépes munkavégzéshez alkalmas asztali lámpákat sem a barkácsboltokban, sem az ismert svéd lakberendezési áruházban nem árulnak, csak szakkereskedőknél kaphatók. És nem utolsósorban legyen minden fény szabályozható, hogy az egyéni igényekhez és az aktuális feladatokhoz lehessen igazítani, vagy épp ki lehessen egészíteni vele a téli hónapok szerény természetes világítását.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (3. rész)

[Illusztráció: ergotron.com]

Tehát milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Tanulóhely vagy munkahely-e az e-tanulásra szánt sarok? Alapvetően a számítógépes munkavégzés ergonómiai kritériumait kellene betartani ahhoz, hogy a tananyagra lehessen koncentrálni. Ettől annyiban lehet eltérni, hogy a képernyős munkahellyel szemben jelen esetben nem kell (nem szabad) órákon át történő folyamatos munkavégzésre számítani, rövidebb időszakokban kell gondolkodni, melyeket kisebb szünetekkel még kisebb ciklusokra érdemes bontani az egyéni koncentráló-képesség és szellemi teljesítőképesség függvényében. A bútorzatnak kellően kényelmesnek kell lennie ahhoz, hogy esetleges hiányosságai ne vonják el a figyelmet a tanulásról, de legyen határozott (elég kemény) felülete ahhoz, hogy ne süppedős fotelként aludjunk el benne. A párnás könyöklő és egyéb puha kényelmi kiegészítők szintén nem javalltak. A jó szék viszonylag kemény, anatómiailag formált és kellően hosszú ülőlappal rendelkezik, keményen ám jól rugózik, a háttámla szöge, magassága és a deréktámasz állítható. Ha combunk nem emelkedik fel a az ülőlapról, de talpunk teljesen leér, akkor jó a magassága. Az asztallap magassága szintén állítható kell legyen, hiszen a kényelmes üléspozíció mellett a vállmagasságunk más és más, és ez határozza meg a helyes kéz/kartartást, mely vízszintes, karunkat ne kelljen lógatni vagy szögben megemelni ahhoz, hogy gépeljünk. A monitor a centrális látóteret úgy tölti ki, hogy egyetlen pontja se (keret se) essen a perifériális látótérbe (egyszemes látás). Az önálló monitor középpontja ebben a távolságban kb. 15°-al a horizont alatt helyezkedik el, (a notebookoknál ez általában több szokott lenni). Ezzel megelőzhetjük, hogy vázizomrendszerünk a felesleges statikus terhelés következtében elfáradjon, valamint a rossz fejtartás és a felesleges szemmozgások miatt idő előtt csökkenjen koncentráló képességünk. Az e-tanulás környezeti feltételei közt fontos a megfelelő világítás is. Folyt. köv.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (2. rész)

[Üllői úti Meki]

Ergonomikus módon tanulunk? E sorok most épp egy mekiben íródnak, itt kifejezetten notebookos/netbookos asztalok vannak, erre a célra készültek. Az asztalok mellett a székek sűrűn vannak (bár ez most a vendéglátós trend), de a gépek közé egy-egy tálca már csak nehezen fér be, maximum egy kávé. Az asztallap magas, nekem is, pedig a 176cm-em eléggé átlagosnak mondható, ezen tovább ront a gép vastagsága, az az 1-2cm már kifejezetten púp a hátamon, illetve az asztalon, könyököm lejt, az ujjam zsibbad. Az asztallap annyira rövid, hogy a 17”-es notebook nem fér rá, lelóg. A képernyőt nem lehet a kívánt szögbe kinyitni, mert akkor annyira lelóg, hogy már billeg és félő, hogy leesik. Persze egy kisebb gépnél biztos más a helyzet, de a nagyon átlagos 15”-ös ide még mindig nagy. Az asztal közepén egy folytonos energiasáv és a közepében fénycsöves lámpatestsor van, ettől nem lehet kinyitni a képernyőt. A világítás, amit nyújt jegyzeteléshez kevés, és rossz szögből érkezik a fény, de elég diffúz, ez javára szól. Viszont egy kisebb gép esetén, mely képernyőjét a kívánt szögbe lehet nyitni, belevilágít, nem is kicsit. A szék borzasztó, az ülőlap rövid, a háttámla befelé(!) dől, és pont rossz helyen támaszt. Pontosabban nyom. Öt perc is garantált derékfájás. A sorok az ablakkal párhuzamosan állnak, tehát vagy a képernyő háttere lesz a besütő nap, vagy magában a képernyőben kell bámulni a külvilág tükörképét, tehát sehogy sem jó. Hát lehet itt tanulni? Milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Folyt. köv.

Ergonomikusan e-tanulunk-e? (1.rész)

[Illusztráció: enova-tech.net]

Az e-tanulás általában a számítógép képernyője előtt történik. A számítógép lehet PC, notebook, netbook, tablet, stb. Ez viszont csak egy eszköz, ezen kívül megfelelő külső körülmények is kellenek a tanuláshoz, ez egyénenként változó. Egy magába forduló diák esetén történhet ez egy csöndes szobában vagy a könyvtárban, más inkább a koleszben vagy a mekiben szeret tanulni. A publikus helyeken az e-tanulás történhet akár csoportban is, de jellemzőbb az egyéni tananyag-feldolgozás. A csönd vagy a zene és a nyüzsi így egyéni ízléstől függően adott, de mi kell még a megfelelő környezethez? A hardveren kívül egy kényelmes szék, egy jó asztal amin jegyzetelni is lehet, jó világítás.

Ergonomikus módon tanulunk? Folyt. köv.