A kikapcsolódás fontossága tanulás során

A tanulás után, azért fontos a pihenés, hogy agyunk regenerálódni tudjon és a pihenés után újult erővel tudjunk ismét nekifogni a tanulásnak. Nélkülözhetetlen, hogy agyunkat pihentessük, mert a rögzítendő ismeretek feldolgozáshoz idő kell, illetve utána ismétléssel ezt a tudást bármikor hasznosíthatjuk. A kikapcsolódás után, az agyunk által rögzült információhoz elég hozzáolvasni egyes ismereteket és sokkal hamarabb fog a memóriába kerülni, mint hogyha órák hosszat csak tanulunk köztes pihenő nélkül.

http://blog.unikornis-studio.hu/

A tanulás abból áll, hogy valamit megtanuljunk és azt évek  múlva is el tudjuk mondani, azaz felhasználni, a gyakorlatban hasznosítani. Ezt a tudatos tanulást csak úgy érhetjük el, ha a tanulás közben pihenőt tartunk, mert az agyunk is elfárad, és ha fáradtan magoljuk be a dolgokat, akkor maximum egy-két napig emlékezünk arra, viszont ha az agyunk friss, pihent akkor sokkal egyszerűbben tudja befogadni az információt. Sokkal gyorsabban kerül a memóriánkba a tanult dolog, ha minden nap néhány percet tanulásra fordítunk. Ez sokkal többet ér, mint ha mindent az utolsó pillanatokra halasztunk és a végén éjjel nappal tanulunk. Napi 1-1,5 óra tanulás 5-10 perces szünetekkel sokkal hatásosabb, mint 2-3 órát egyhuzamban pihenés nélkül memorizálni.

Játékfüggőség hatása a tanulásra

Amikor a szakközépiskolába tanultam, még csak egy számítógépes labor volt, ahol egyszerű autocad rajzokat készíthettünk. Nagyon mást nem lehetett azokkal a gépekkel csinálni. Manapság, már egynél több számítógép terem van egy szakközépiskolában (gimnáziumban), és minden egyes diáknak külön profilja van és több szabadságuk van a gépek használatánál. Ez eddig rendben is van, amíg vissza nem élnek vele. Észrevettem, hogy nagyon sok gépre már játékokat telepítettek fel a diákok (pl.: Call of Duty, World of Warcraft,  Counter Strike) és nem csak szünetben, hanem néha órán is játszanak ezekkel a játékokkal. A számítógépes játékok iránti függőség már a 10-12 éves gyerekeknél is elég könnyen kialakulhat, és ez ellen elég nehéz védekezni.

 Szülői oldalról ezeknek a játékoknak a hirtelen megvonása elvonási tünetekhez vezethet ( ingerlékenység, frusztráció, dührohamok), mely még jobban rontaná a diákok tanulmányi eredményeiket. Viszont a "majd kinövi" magára hagyás sem megoldás, mert később súlyos következményei lehetnek (2001-ben egy emberéletet követelt a játékfüggőség). Egyfajta átmenetre lenne szükség, mely csökkenti a függőséget.

BBC panoráma videója (két részben) nagyszerűen bemutatja a játékfüggőséget. (Sajnos magyar nyelvű videót nem találtam.)

További linkek:

The Week- The psychology of video game addiction

Betegségnek nyilvánítanák a játékfüggőséget

Generációk különbsége

Tény hogy a generációk közt különbségek vannak. Tanár és tanítvány általában sokban különbözik egymástól. De ugyanígy volt ez „annak idején”, sőt századokkal ezelőtt is. A lényeges különbség csupán a változás sebességében van, mert az információs társadalom kialakulása lényegesen gyorsabb volt, mint a történelemben eddig bármilyen más társadalom kialakulása.

De ha ezt a tényt elfogadjuk, akkor azt a tényt is el kell fogadnunk, hogy a mai fiatalokat, gyerekeket másképp kell tanítani, mint minket. A digitális nemzedék elméletek egyik képviselője már 2001-ben azt írta (igaz az amerikai oktatásra vonatkozóan), hogy:

 „Megdöbbentőnek tartom, hogy az oktatás minőségének romlásával kapcsolatos sok hűhó és vita közepette figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb okot. A tanulóink radikálisan megváltoztak. A mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.” (Prensky, 2001.)

Pszichológiai előtanulmányaim alkalmazása az elektronikus tanulás tantárgynál

1.Érzelmileg azonosulok a feladattal

Az első elektronikus tanulás óra után rohanok a könyvtárba, kölcsönzöm a kötelezően ajánlott irodalmat, ami nem elérhető azokat megvásárolom, és minden szabadidőmben olvasgatom, ismerkedem a témával, amit persze az elektronikus források már jól megalapoztak. E-learning-gel alszom, LCMS-sel kelek, álmaimat jegyzetelem. A hónapokkal korábban megbeszélt időpontban szemlesütve megkérem a pszichológust, hogy most mégsem a kamasz fiam problémáiról beszélgessünk, hanem a gyerekkori traumáimat tárjuk fel, mert bizony én jó tanár szeretnék lenni. Jó tanár Ryans, Mérei Ferenc, Hamachek, C. M. Clark, Christopher Day, a saját kutatásaink alapján, és persze az elektronikus tananyagkészítés szempontjából is.

2. Fontosnak tartom, amit tanulok

Ezért a Google a jó barátom, őt faggatom az elektronikus tanulás csínjáról, bínjáról, vele kutatom az irodalmat, hogy utána összefoglaljam, ami számomra összefoglalhatatlan. A közös dokumentumszerkesztéssel új világ nyílik meg előttem: először tapasztalom, hogy mire hozzászólnék, már beelőztek.

3. Fizikailag elfogadható állapotba hozom magam

Napi rendszerességgel elsétálok a Legkisebbemmel az óvodába és vissza, mert több időm a sportra nincs, hiszen tanulni kell.

4. A megértés a cél, és nem a megtanulás

Ezért már három hónappal a Zh előtt a tesztsort töltögetem, gyakorlok és készülök, gyakorlok és gyakorlok. Olvasom az irodalmat, beleolvasgatok az órai anyagba, az számítógép előtt azon kapom magam, hogy nem az ismerőseim Facebook bejegyzéseit olvasom, hanem csoporttársaim blogbejegyzéseit.

5. Saját vázlatot készítek, összefüggéseket keresek új-és régi ismereteim között 

Keresek... na, igen a kereséssel sok idő elmegy, de vajon, amit találok az jó is? Vajon van valami, bármi a korosodó/porosodó fejemben, ami alapot adna az új ismereteknek?

6. Önellenőrzéssel, ellenőrző kérdésekkel javítható a hatásfok

Mivel már tudom, hogy extrovertált típus vagyok, ezért alkalmas teázó nélkül csak csapatban megbeszélve megy a tanulás, szerencsére csoporttársaim partnerek ebben, és nem tiltanak le a közös levelezőlistáról, amiért nyilvánosan szenvedek a tantárgy beadandóitól, na meg annak visszajelzéseitől.

7.Célszerű kis adagokba szervezni a tananyagot

Ezért nem várom meg az utolsó hetet a feladatok megoldásával, a tanulással, naponta foglalkozom vele: nézegetem hogyan halad a dokumentumszerkesztés – nélkülem.

8. Keresek egy helyet, ahol legalább egy órán keresztül senki sem zavar.

Megtaláltam: bejárok az órákra. Semmi és senki nem tud zavarni az elmélyülésben.

9. Este, vagy másnap átolvasom a jegyzeteimet.

Milyen jegyzetek, biztos én írtam ezeket???

10. Hiszek a sikerben

Hiába, na: motiválatlanul, erőfeszítés nélkül nem megy: mérnök vagyok, ezért ezt is megoldom (valahogy).

A történet valós történeten alapul, bármilyen egyezés nem a véletlen műve.

Tanulás és sport

Olvasom a bejegyzéseket és kapkodom a fejemet: tanár vagy /és e-learning, milyen a  jó elektronikus tananyag, na meg persze a jó tanár (amit ez előző tanévben már legalább tízféleképpen megközelítettünk). A diákok: milyen a jó diák: nincs is olyan; keveset olvas, de sokat gépezik, (és akkor elkezdek gondolkodni: azt meg hogyan tudja olvasás nélkül megoldani?).

Állandó dilemmák, kérdések. Nekem is van pár a tanulással kapcsolatosan: lehet-e tanulás mellett sportolni? Létezik (kellően, gyerekekkel megalapozott családi háttér és munka mellett) olyan sorstársam, akinek az elmúlt évben nemcsak esze pallérozására volt ideje, hanem (akár csak) szinten tartó, de napi (vagy heti legalább négyszeri alkalommal, min. 50 perces) rendszeres sportra? Bármilyen megoldás érdekel, szívesen várom az ötleteket. Én úgy érzem, egyszerre nem megy a kettő. Ha sportolok, akkor duplán úszok, mert akkor a beadandókkal úszok el…

Bevallom voltak illúzióim: az elmúlt hétig azt gondoltam: bármikor ott tudnám folytatni a hosszútávfutást ahol abbahagytam. Na, ez nem jött be. Marad a napi 4-5 kili futás, aztán majd jövő nyáron újrakezdem: szerencsére sok (korosodó) jó példa fut előttem a versenyeken.

Aztán jövő nyártól ott lesz a következő kérdés: az életen át tartó tanulás lehetséges-e rendszeres sport mellett?

A tanár, szerintem…

Tudom, hogy az alább megfogalmazottakkal erősen megosztom az olvasókat. Mégis úgy érzem, hogy a hozzám hasonlóan gondolkodók miatt meg kell ezt tennem.
Azt gondolom, hogy tanárként nem csak az elektrotechnika törvényszerűségeit és a logikai kapuk működését meg a PLC programozást kell a tanulóknak megtanítanom, hanem a problémák megoldásának igényét és szeretetét is.
Gyakran előfordul, hogy az órákon nem szorosan az anyaggal összefüggő, kérdéseket tesznek fel a tanulók. Ezek nem szerepelnek az óravázlatomban, mégis megpróbáljuk közösen megoldani a felmerült problémákat.
Az a véleményem, hogy ezek a párbeszédek és közös megoldáskeresések nagyon fontosak a közös munka, szociális érzékenység, más gondolkodásának megismerése és a kreativitás szempontjából.
Fűzi tanárnő szerint „A pedagógus elszántsága, kitartása és elmélyült tájékozottsága a tananyagban – Növeli a pedagógus hitelességét a tanulók szemében, a lelkesedés sugárzása érdeklődést kelt.”
Fűzi Beatrix: Az oktatás módszeri II.
Számomra azonban a tananyag nem „csak a tananyag”, hanem az egész Világ.
Azt gondolom, ezért nagy felelősség pedagógusnak lenni!

A retextil és a tanulás

Retextil térelválasztó

A műhelyünkben minden ott dolgozó megváltozott munkaképeségű. Nem mindenki tud megtanulni minden munkafolyamatot,melynek a lépései a következők: 1. anyagválogatás, 2. ruha felvágása, 3. fonal készítése fötréssel, 4.hurkolás-adott tárgy készítése. Önmagában véve egszerűnek hangzik, de mégis sokmindent kell megtanulniuk az ott dolgozóknak és ezek nem csupán a technikai dolgok.

Meg kell tanulni együtt élni. Mindenkinek van hiányossága valamilyen téren, ami miatt akadályokba ütköznek. Nagyon nehéz az ott dolgozók számára megtanulni kivel mi miatt kell türelmesnek, elnézőnek, segítőkésznek lenni...Talán ez a legnehezebb megtanulni egymással élni, minden hibánkkal együtt. A jó hír, hogy a rendszer működik, és bár olykor olykor nehézségekbe ütközünk, de apró lépésekkel mindig haladunk tovább. 

Ezt kéne megtanulni minden emberekkel foglalkozónak, megtanítani az embereket együtt élni, úgy sokkal egyszerűbb.

Ha kíváncsi lettél a retextilre, látogass el hozzánk:

http://retextil.hu/#/nyitolap