A szakképzés tapasztalata...

Üdvözlök mindenkit akit érdekel a blog, és epedve várja hogy megtörténjen a negyedik bejegyzés. Szeretném jelezni hogy én nem ezek közé tartozom, én még az elsőt sem vártam, de se baj esünk neki a kötelező elsőnek. Amiről szeretném tudatni a nagy közönséget az nem más mint a szakképzés. Szerencsém volt részt venni egy két szakmai vizsgán az elmúlt tanév végén a szakképzésben. Nem szeretnék meg bántani senkit, ezért úgy látom helyesnek hogy tudassam, ha valamely intézmény magára ismer, akkor az csak a véletlen műve, és semmi köze a hivatalos álláspontomhoz. A kezdetek mindig nehezek, mert ugye születnek rossz döntések és ezért vállalni kellene a felelősséget. A szituáció a következőképpen zajlott. volt egy kormány döntés, miszerint a nyugdíjas vizsgaelnököket és kamarai tagokat nem lehet tovább foglalkoztatni június elsejétől. Mint gondolnánk ez nem akkora baj. folyt köv.....

H Zoli

Olvasás a papír illata nélkül?

A téma aktualitását mi sem támassza jobban alá, hogy mire megírtam az első bejegyzésem egyik kollégánk megelőzött. Mégis úgy döntöttem maradok az eredeti elképzelésnél, még egy nézőpont, néhány felmérés adata jól megfér az övé mellett.

Győz az e-könyv a hagyományos papír alapon forgalmazotton? Egyáltalán beszélhetünk –e a két könyvtípus „ütközetéről”? Nyerünk vagy veszítünk ezáltal?

Kérdések, amelyek gyakran megosszák az egyik vagy a másik tábor lelkes tagjait.

A válasz valóban nem egyszerű. Már csak azért sem, mert mint annyi más területen hatalmas túlzás lenne nagy kijelentéseket tenni, hogy így vagy úgy van, hogy az e-könyv vagy a hagyományos támogatóinak van igazuk. Egy-egy tanulmány, sőt még sokszor egy-egy felmérés is erősen visszatükrözi írójának véleményét. Nem is válaszadásra, véleményalkotásra törekszem, hanem szeretném egymás mellé állítani a különböző felmérések eredményét, bemutatni az érveket és ellenérveket, keresni, hogyan lehetünk nyertesei a változásnak.

Tizenéves korom óta szenvedélyes olvasóként természetes, hogy ha van egy kis időm (ez mostanában egészen kis időmorzsákat jelent) könyvet veszek a kezembe és hagyom, hogy megszűnjön körülöttem a világ. A nagyszülői, szülői örökségként kapott könyvszeretethez az általuk sok év alatt összegyűjtött könyvek is jártak, így lakásunkban szinte mindenhol könyvek vesznek körül. Az olvasás számomra egyértelműen a papírhoz kötődik, szeretem a könyvek illatát, ugyanakkor gyermekeim nem lettek a szerintem jó példa ellenére sem mind egyenlőre lelkes olvasóvá. Párom által, aki sokkal inkább a másik világot képviseli egyre gyarapodnak az e-könyveink, szerencsére nagyon kis helyen elférve és el kell ismernem nem ez az egyetlen előnyük. Gyerkőceink közül az eddig nem igen olvasók érdeklődését is felkelti az új forma, ami a kamasznak talán trendi, a kisebbnek izgalmas, de tény, hogy olvasnak. Nálunk tehát szó sincs ütközetről, így vagy úgy de hódítanak a könyvek.

Érdekelt mi lehet ennek a hátterében és mi újság ezzel kapcsolatban tágabb környezetemben, tehát egy ideje jó néhány cikket olvastam a témában. Ezekből szeretnék szemezgetni a következőkben. Addig is várom a fórumozók véleményét, e-könyv vagy hagyományos vagy megfér együtt a kettő? 

Az e-learning hatékonysága, kérdések és válaszok

Vitathatatlan, hogy az elektronikus tanulás eszközeivel az órai munka, sokkal érdekesebbé tehető a tanulók figyelme sokkal jobban felkelthető, leköthető. Hasonlatosan az elmetérképhez az elektronikus tanulás is mindkét agyféltekének ad munkát. A struktúrált jegyzet ill. ismeret átadás, színeket, képeket, hangokat, érzéseket idéz fel, amelyek néha logikusan, néha emocionálisan hatnak. Természetesen ez már kedvet csinálhat ahhoz, hogy otthon még átismételve könnyebb, és gyorsabb legyen a tanulás folyamata. Felmerül azonban a kérdés, hány éves kortól lehet rábízni a tanulókra hogy önállóan használják tanuláshoz, szórakozáshoz az informatikai eszközöket. Tanulás nélkül csak a kivételesen jó agyi képességgel rendelkező tanulók jegyzik meg a tananyagot. Azonban ezek a tanulók kevesen vannak. A többség számára ezután is szükség van a tanulásra. Szükség van rá, hogy a szülő is ismerje az elektronikus tanulás előnyeit, és ne keverje össze az interneten való szörföléssel, facebook-kal, Twitter-rel. Tehát továbbra is szükség van a szülői irányításra és tanulás ellenőrzésre, mert a gyerek még az internet világában is gyerek marad, aki szereti feszegetni a határait. Amennyiben a szülő nem ért az informatikai eszközökhöz, és rábízza teljesen a tanulóra ezek használatát, a nagy csábításnak ami a gyerekekre hat nem mindenki tud ellenállni. Ezért úgy gondolom szükség van arra, hogy felnőjjön egy nemzedék aki tisztában van az elektronikus tanulás előnyeivel, hátrányaival és megfelelő útmutatást tudjon adni a gyermeke számára, hogy az ne vesszen el az internet útvesztőiben. Az informatika fejlődése azonban nem áll meg addig sem, tehát mikor érjük be ? Mi a megoldás? A folyamatos élethosszig tartó tanulás?

Tananyagfejlesztés, eLearning és nem kell tanulni?

Olvasom az előttem blogolókat. A tanulási módszerek összehasonlítása, elemzése elindította a gondolataimat. Szeretem és használom az elektronikus tanulás eszközeit az órai tanítás során. Azért szeretem őket, mert a tanulók figyelmét jobban le lehet kötni, könnyebben bevonhatók az együtt gondolkozásba, az óra mozgalmasabb, és ez nem fegyelmezetlenséget jelent, hanem a gondolatok szabad áramlását. AZONBAN, DE…………. Miért gondoljuk azt, hogy ha elektronikus tanulás eszközeit használjuk, akkor nincs szükség a „fogom a könyvet otthon és tanulok”  akcióra? A mobiltelefonok, a számítógép, a táblagépek arra ösztönzik a tanulót, hogy tanuljanak rajt? Általában az a fiatal aki minden szabad idejét a számítógép és mobiltelefon világába tölti, nem a tanulással foglalkozik. Tudja ki, mikor, hova megy. Kinek mikor van a szülinapi bulija és oda ki, kivel érkezik. A legújabb film letöltéseket a hozzá szükséges Torrent oldalakat nagyon jól ismerik. Azonban egy önéletrajz megírása már problémát okoz. Az információ áradat ami a fiatalokra ömlik ezen eszközök által, nem inspirál tanulásra. Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a tanuló ifjúság nem a tanulást válassza a számítógép adta lehetőségek közül, hanem az olcsó szórakozást. A gyerekeknek szükségük van a szülői támogatásra, a szülői számonkérésre ellenőrzésre, csakúgy mint eddig. A probléma csak az, hogy a szülők többsége a számítástechnika eszközeit nem tudja kezelni, és a gyerekre hagyatkozik. A gyermek pedig ebben az esetben elveszti a támaszt, a támogató segítő szülőt aki mint az élet más területein etikára és viselkedéskultúrára tanít, ezen a területen a gyermek védtelenné és kiszolgáltatottá válik. Természetesen ezt nem így értelmezik most, hanem szabadságként élik meg.
Mi hozhat változást? 

Tanuláselméletek

Tanuláselméletek: Behaviorista, kognitív, konstruktív és konnektív.Az elméletek vizsgálják a tanuló hozzáállását, a tanulást befolyásoló tényezőket, a memória szerepét és változásának módját, az átviteli technikát, a tanulás jellemző helyzetét, valamint az ismeretátadó szerepét.
Igazából nem kapcsolódnak egymáshoz, nem építenek egymásra, és átfedések sincsenek közöttük, mégis egyfajta fejlődés fedezhető fel: a behaviorista tanuláselméletnél még passzív a tanuló, addig mind a konstruktívnál mind a konnektívnál magára a alany személyiségre, emberi kapcsolataira épít..Míg az egyik arra apellál, hogy képes-e a tanuló megérteni és megtanulni a konkrét tananyagot, addig a másik feltételezi, hogy képes magától, saját elhatározás útján felismerni, megalkotni önmagában a tudás anyagát. 

Az információ átadás fejlődése

Modernnek és legjobbnak mindig az aktuális technikákat tartjuk.
Több száz éven keresztül uralta az információ terjesztés módját a papirusz, kőtábla, pergament, a papír.... Hatalmas ugrás volt a könyvnyomtatás, nemcsak a tartóssága miatt, hanem, mert nagyobb "tömeget" látott el ismeretekkel.
A számítógép és az internet ehhez képest olyan nagymértékű változást okozott, amely nem is mérhető a nyomtatás megjelenéséhez. Ne csupán még nagyobb tömegeket lát el információkkal, de mondhatni megszünteti a távolságokat és leszűkíti az időt.

A sikeres elektronikus tananyag (szerintem)

Sikeres az elektronikus tananyag, ha megvalósítja a következő feltételeket:
Mind formailag mind tartalmilag törekszik a teljességre, képes lekötni és felkelteni a tanuló figyelmét. Ösztönöz arra, hogy ne csak elolvassuk, hanem meg is tanuljuk az ismeretanyagot.
Mindezek mellett nagy előnye, hogy nem kíván papír alapú tankönyveket, elősegíti a távoktatást (főleg azok számára, akik valamilyen fizikai oknál fogva elesnének a tanulási lehetőségtől). Ezen felül a környezetvédelem szempontjából is előnyös.

Papír könyvek vagy e-könyv

Informatika vizsga végén a tanár megkérdezet a gyereket hogy vélemény szerint lesznek e könyvek a jövőben vagy csak e-könyvek lesznek és a könyvtárak eltűnnek? Mivel digitális bennszülött és itthon és azt látta hogy az utóbbi időben  csak e-könyvet olvasok, a válasz az volt hogy csak e-könyvek lesznek és a könyvtárak eltűnnek. A tanát nagyon kiakadt ezen. Eltöprengtem ezen egy ideig. Kényelmesebb e- könyvet olvasni és olcsóbb (általában csak le kell tölteni a netről) de még sincs az az érzés ami egy papír könyv ad amikor fogod a kezedbe, de én csak digitális bevándorló vagyok. És van egy érzésem hogy nem a tanárnak volt igaza. A gyerekek egyre több időt töltenek valamilyen képernyő előtt (monitor, mobil telefon, táblagép, stb.) így valószínű hogy az olvasást és így fogják megoldani már csak azért is hogy ne keljen felállni a képernyő elől.  Bár az is valószínű hogy mindig lesznek kivételek és lesz aki akkor is papír könyvet fog olvasni.

Intelligens textíliák

Pár hete láttam egy magazinban egy hírt, ami felcsigázta érdeklődésemet. Át kellett, hogy fusson agyamon, hogy az általam tanított tantárgyak – a ruhaipari gyártástechnológia és modellszerkesztés – szabásminta készítés - létjogosultsága meddig tartható fenn.

Megjelent a divatbemutató kifutóján a világ első 3D-ben nyomtatott ruhája.

Dita Von Teese előadóművész mutatta be a New York-ban egy partin azt a fekete estélyi ruhát, ami 17 nyomtatott elemből állt össze, díszítésére 12 000 fekete Swarovski kristályt használtak fel.

Majd a Párizsi Divathéten egy belga építész és számítógépes  grafikus– Isaie Bloch ruhája debütált. A 3 dimenziós nyomtatásnak köszönhetően a mérték után készült ruhákon nincs varrás és a technológia révén gyorsan, egyetlen darabból álló, komplex formákat lehet létrehozni. A tervet végül mamut sztereolitográfia segítségével keltették életre: ez olyan gyártási technológia, amely rétegről rétegre alkotja meg a tárgyakat.

Nemsokára csak ki kell találnod a gépeden, mit akarsz felvenni, megnyomni a print gombot és már kész is ruhád.

Csoda ha aggódok?

Dita Von Teese ruhája

Iris van Herpen

Iris van Herpen

Páriz

Ez a jövő!  De mi az, ami már ma is létezik?
 Az intelligens textíliák…….. folyt. köv.

A sokarcú tökéletesség

A tökéletességre törekvést anyaként korán feladtam. Harmadik gyermekem születése után döbbentem rá, hogy nekem csak két kezem van, ezzel fogni hármójukét lehetetlen. Ez már elég régen volt, de most, hogy  a két nagyobbikom már kamaszodik (a legkisebb meg persze majmolja őket) személyre szóló kizárólagos figyelmet szeretne mindegyik. Na és persze egy időben is, hiszen ugyanakkor érnek haza az iskolából. 

A munkámban a tökéletlenséget tanulnom kellene. Nem tudom miért van az, hogy elfogadom azt, hogy ingyen dolgozom napi egy órát ( mert korábban megyek, hogy időben végezzek, de erre azt mondják, hogy ez nem túlóra, ez az én bajom), hogy szó nélkül megteszem azt amire kérnek, akkor is ha ez otthoni munka  a szabadidőm (és gyermekeim) rovására megy. Szervezek vevőtalálkozót, sütök rá süteményt, készítek dekorációkat, akkor is ha nem fizetnek érte. A hála: egy köszönömre sem futja, nemhogy béremelésre..

Háziasszonyként képes vagyok 30 féle lekvárt, és befőttet eltenni  (és az üvegekre csinos kis csipkés sapkát horgolni), képes vagyok már nyártól a karácsonyra készülni. Minden nap főzök (van, hogy kétfélét), és bármikor rá tudnak venni  a gyerekeim, hogy palacsintát süssek nekik.Régimódi dolog tudom, de még a ruhákat is vasalom. 

A hobbimban muszáj tökéletesnek lennem, hiszen azért csinálom, mert szeretem, és nem mellesleg keresek is vele egy kis pénzt. Kézműves termék meg csak a maga szabálytalan tökéletességével lesz olyan személyre szóló, hogy eladja magát.

A tanulásban tökéletesség? Most kezdek rájönni, ha nem olvasgatom napokig, húzok ki egy-egy szót és szúrok be helyette másikat, akkor sem lesz tökéletesebb a beadandóm, sőt többet tudni sem fogok ettől, viszont hasznos dolgokra több időm marad. Nagy segítség a levelezőlista is, jó hogy számíthatok a sorstársakra, és jó tudni: másnak sem könnyebb, más sem tökéletes, hanem csak egy ember.