Mély levegő, és kezdés

Irigykedve olvasom kollégáim ( vagy inkább csoporttársaim) blogbejegyzéseit. Látható, érezhető rajta, hogy nincs több görcsös megfelelési kényszer, nem egy kötelező muszáj feladat, hanem csak az írói vénák megcsillogtatása a cél, úgy hogy az olvasók ismereteit, tájékozottságát növelje. És hogy ki olvassa ezeket  a bejegyzéseket? Jelentem: én. Nagy élvezettel, és sokat okulva belőle, úgy hogy közben már kicsit sem sértődök meg a rám utalásoktól. Fontosnak érzem magam, de legalábbis a  csoport vagy inkább a csapat lelkes és szerves részének. Csak két észrevételem lenne: egyik: igenis tudom mi az az IKT, jól megtanultam első félévben, annyira, hogy már a gyermekeim is használják (jól, jókor és helyesen), a másik: nem kötöttem (akkor és ott),  hanem horgoltam, de igaz: kézimunka mind a kettő.

Azóta is élvezem ( nem félreértendő!) a hátsó sorok előnyeit, sokat tanulok (horgolás közben): kevesebb megfelelési kényszer, és körömrágás, több lazaság. A közös dokumentum szerkesztését, írását egyenlőre nem tudom még hová tenni, mert túl lelkes csapatba kerültem: mindent kiírnak, elírnak, átírnak. Nem is baj ez, mert csak kapkodom a fejem, hogy miket tudnak (és miket fogok majd persze én is tudni) de nekiugrok én is. Ünnepélyesen bejelentem: ezzel  a blogbejegyzéssel mély levegőt vettem és nekiállok  az elektronikus tanulás tantárgy félévi követelményeinek teljesítéséhez. Szeretettel várom a segítségeket, nehogy belefulladjak.

Jó tanulást és készülést mindenkinek!

Miért tarthat a tudomány a mai szintjén?

Bizonyára sokunkat elkápráztatott, mikor általános iskolában a tanító néni (bácsi) elmesélte, hogy a rabszolgák az ókori Egyiptomban hogyan építették a piramisokat.

Tanultunk arról, hogy micsoda csillagászati ismeretekkel rendelkeztek és fadarabokkal, meg spárgával tájolták a piramisokat. Négy-ötezer évvel ezelőtt a gízai nagy piramist kézi erővel építették közel 150 méter magasságúra (ez egy kb. 50 emeletes ház magassága!) több millió, több tonnás kőtömbből.
Gízai nagy piramis fontosabb adatai
Betonból öntötték az egyiptomi piramisokat?

Már nagyobbacska voltam, amikor megtudtam, hogy a Húsvét-szigeteken óriási kőszobrok vannak felállítva, melyeket szintén több ezer évesnek vélnek. Moainak (kiejtés: moái) nevezik őket.



A koruk meghatározása nehézkes, hiszen nem a kőzet korát, hanem a faragás idejét kellene meghatározni. Súlyuk 4-87 tonnáig (!!) terjed. (Egy átlagos személyautó súlya kb. 1 tonna.) Ezeket is kézi erővel készítették és kézi erővel szállították a jelenlegi helyükre!?? További érdekessége a helynek, hogy a Csendes óceán közepén található, közel 3000 km-re Dél-Amerika partjaitól. Területe pedig csupán akkora, mint Székesfehérvár.

A Húsvét-szigetek rejtélye

Szintén csak találgatnak a tudósok arról, hogy hogyan és miért építették fel MachuPicchu-t. Több elmélet is született arról, hogy hogyan tudták olyan pontosan csiszolni a köveket, hogy kötőanyag nélkül állnak évszázadok óta.



Hogy a tudomány mai álláspontja szerint ezek az építmények gyakorlatilag földrengés biztosak, az már nem is meglepő.

Ugye, hogy csodálatra méltó! Vagy inkább elgondolkodtató?

Ha valaki elbizonytalanodna és kétségei támadnának az épületek és szobrok kézzel történő építésével, megmunkálásával és szállításával kapcsolatosan, az nézze meg A Piramisok titkainak leleplezése és az Ősi földönkívüliek 1. című filmeket.

eLearning vs. élményszerű megtapasztalás

A két-három éves gyerekek olyan természetességgel használják a tableteket, okos telefonokat, mint szüleik pár évtizeddel ezelőtt a búgócsigát. Minden bizonnyal az általános iskolában, és pláne később a középfokú intézményben igényelni fogják, hogy könyvek mellett - vagy inkább helyett - minél több tananyaghoz elektronikusan jussanak hozzá.

A kérdés már csak az, a technikai, technológiai fejlődés mindenki számára könnyebbé teszi-e az ismeretek elsajátítását, vagyis a tanulást. Véleményem szerint a válasz egyértelműen nem. Hogy miért? Az elektronikus tananyag a könyvvel ellentétben multimédiás (lehet), nem csak pár ábrával, hanem akár több perces filmekkel, animációkkal képes bemutatni egy jelenséget. Így – aki elég motivált a file lejátszáshoz – vélhetően többrétű információra tesz szert, mint a könyvből tanuló diák. Már csak azért is, mert az agyának több részét mozgatják meg a különböző audiovizuális ingerek. A probléma azonban az, hogy a kis kütyüt, amivel közvetíti felé a tananyagot, a hétköznapi tevékenységes során is használja: zenét hallgat és filmet néz rajta. Vagyis a tanulás és a szórakozás, vagy inkább a szabadidős tevékenység nem határolódik el élesen. Ami vezethet ahhoz, hogy előbbi háttérbe szorul. Nem mellesleg pedig a folyamat még inkább elidegeníti a befogadót az elé tárt jelenségektől. A kis kijelzőjén keresztül tőle távoli eseményeknek lehet szemtanúja: az afrikai törzsek életétől az amerikai bűnbandák világáig. Láthatja élőben az éppen túszokat megölő ámokfutót és a kedvenc filmsztárja legújabb home videóját. És mellé megkapja mondjuk a légellenállást bemutató kis oktatóvideót. Mivel a médium mindegyiknél azonos, félő, hogy az információ elemek pontosan ugyan olyan távol kerülnek tőle mindegyik esetben. Hiszen az információ átadásának szempontjából nincs különbség a távoli, személyes megtapasztalásra esélytelen események, és az oktatott, tehát a későbbiekben felhasználásra szánt, személyessé teendő tananyagnak.

Bármennyire is ígéretesnek tűnhet az új technológia, a személyes megtapasztalás fontos, vagy még az eddigieknél is fontosabb szerephez kell jusson. Mint például a Csodák palotája játékos tudományos bemutatói, ahol megélhetik a tanultakat a fiatalok. Meglátásom szerint az arra nyitott diákok körében jelentősebb hatást lehet elérni egy látványos kísérlettel, mint egy csokor elektronikusan átadott anyaggal. Még akkor is, ha az elektronikus tananyagba szerkesztett felvételek, anyagok tudományos különlegességéhez nem férhet kétség. Ilyen, vagy ehhez hasonló anyagokat ma már bárki bármikor elérhet az interneten, oda az exkluzivitás. A rendszerezés sem ad sokkal többet hozzá, legfeljebb csak annyit, hogy nem kell a begyűjtéssel bajlódnia a diáknak. Ehhez képest az élmény, a megélt jelenség – megfelelő oktatói segítséggel – olyannyira egyedi, hogy a megszerzett tudás mélyebb és könnyebben aktivizálható lesz.

A fejlődés és fejlesztés során tehát egyre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a legősibb módszerekre: a bemutatókra és a kísérletekre.

Minőség biztosítás az iskolákban – Indikátorok

Minden oktatási intézménynek az a célja, hogy eredményesen működjön. Az eredményes működés alatt hasonló dolgokat értünk, mint a termelő vállatoknál, gazdaságos működés, minőségi termék, ami a piacon jól eladható. Az eredményes működéshez az iskoláknak folyamatosan fejleszteni kell működését. Ahhoz, hogy megfelelően meghatározni azokat a területeket, melyeken fejleszteni, valamilyen formában beavatkozni kell, méréséket kell elvégezni.
Az intézményi indikátor rendszer kialakításával, amely alapja az önértékelésen alapuló fejlesztő tevékenységnek, és a szakképző iskola eredményességének mérését teszi lehetővé. Az indikátorok célja az intézmény tevékenységének, eredményességének mérésére vonatkozó keretrendszer kialakítás. Az intézmény célkitűzésének elérésének érdekében, úgynevezett, csúcsindikátorokat kell meghatározni, melyek összehasonlító módon mutatják az iskola eredményességét, megalapozott adatokat ad az iskola fejlesztéséhez. A szakképző iskolák kiindulási indikátorrendszerének kiindulási pontját jelenti a 40 kulcsindikátor.
Az indikátor egy olyan jelzőszám, mely megmutatja egy adott célkitűzés megvalósulásának állapotát. Ez jelenthet elért minőségi szintet, felhasznált erőforrást vagy akár egy elért hatást. Az indikátorok fontos tulajdonsága, hogy segítségükkel egyértelműen eldönthető az eredményesség, vagyis számszerű, konkrét, értékelhető tulajdonsággal rendelkeznek. A célok teljesüléséhez meghatározott számú célkritérium lehetővé teszi az értékelést. Ezek numerikusan kifejezhető értékek, a teljesüléseknek lehetnek szintjei, határértékei vagy meghatározott standardokhoz való viszonyát fejezhetnek ki. De a cél teljesülését jelentheti egy esemény bekövetkezése, egy dokumentum elkészítése is.
Több típusú indikátort használhatunk a munkák soron, attól függően, hogy milyen jellegű cél méréséhez használjuk.
Bemeneti vagy input indikátor: Ez a mutató megmutatja, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre a pedagógusoknak egy cél, projekt eléréséhez. Ilyenek lehetnek felhasznált eszközök, munkaórák, de az iskolába felvételiző gyerekek is.

Indikátor	Mutató számítása	Adatgyűjtés módja	Tervezett érték	Tényleges mérték
szakos ellátottság mértéke	Hatályos közoktatási törvény szerinti értelmezésben, csak a szakképzésre vonatkoztatva kell megadni.	kérdőív	95%	94,4%
szakképző iskola 9. évfolyamára jelentkezők és felvettek aránya –túljelentkezés (K)	A szakképző iskolába jelentkezettek és a felvettek aránya. Szakképző iskolába jelentkezőnek az számít, aki a „Jelentkezési lap”bármely helyén szakiskolát jelölt meg. Ezen tanulók számát kell viszonyítani a ténylegesen szakiskolába felvett tanulók számához.	kérdőív	140%	145%

*   a Sipos Orbán Szakiskola 2009 évi SzMBK adatinak felhasználásával

Folyamat vagy tevékenység indikátor: Az indikátor megmutatja a tevékenység azonnali és közvetlen hatását. Lehetnek fizikai mutatók, pl.: sikeres vizsgát tett tanulók száma, pénzügyi mutatók, pl.: energiafelhasználás költségének csökkenése. Előfordul, hogy a változásokról, eredményekről a nevelési folyamatban résztvevőket kell megkérdezni, diák, tanár, szülő.

Indikátor	Mutató számítása	Adatgyűjtés módja	Tervezett érték	Tényleges mérték
egy szakképző iskolai tanulóra jutó igazolatlan órák száma	A szakképzésben érintett tanuló létszám és a haladási naplóba bejegyzett igazolatlan órák éves összege alapján számoljuk a mutatót.	Osztályfőnöki beszámoló	1%	0,87%
egy szakképző iskolai tanulóra jutó dicsérő bejegyzések száma egy tanévben	A szakképzésben érintett tanuló létszám és a haladási naplókba bejegyzett dicsérőbejegyzések összege alapján számoljuk a mutatót.	Osztályfőnöki beszámoló

*   a Sipos Orbán Szakiskola 2009 évi SzMBK adatinak felhasználásával

Kimeneti vagy output indikátor: Ez az indikátor a közvetlen eredményt méri, számszerűsíti a tevékenységek során létrejött eredményt. Az indikátor rendszerben az output indikátor a legtöbb, minden iskolai tevékenységhez kell rendelni indikátort. Ilyen lehetnek pl.: végzett diákok száma, lemorzsolódott diákok, bukott tanulók száma, de itt mérjük a továbbképzésben részt vett pedagógusokat is.

Indikátor	Mutató számítása	Adatgyűjtés módja	Tervezett érték	Tényleges mérték
lemorzsolódás mértéke a szakképző iskolai tanulólétszámhoz viszonyítva	Lemorzsolódott tanulónak tekintendő az a szakképző iskolai tanuló, aki év közben elhagyta az intézményt (családi okok és költözés miatt távozókat ne vegyék figyelembe). A lemorzsolódási mutatót tanévenként kell számolni. A lemorzsolódás mértékét a szakképzésben résztvevőtanulók létszámához kell viszonyítani.	Osztályfőnöki beszámoló	6%	4,5%
adott szakmát megkezdett és befejezett tanulók aránya	A mutatót az intézményben oktatott szakmánként kell képezni oly módon, hogy a szakképző iskolát adott szakon megkezdett tanulók számát, ugyanabban a szakmában végzett tanulók létszámához viszonyítjuk.	Osztályfőnöki beszámoló	95%	89.4%

*   a Sipos Orbán Szakiskola 2009 évi SzMBK adatinak felhasználásával

Természetesen az indikátor rendszert egységes minőség biztosítási rendszerbe kell integrálni, a tanév éves munkarendjébe, meg kell teremteni a szervezeti kereteket. Biztosítani kell a mérések rendszerességét, kiértékelése és az eredmények tárolása. A kiértékelések után lehetőség van beavatkozni a rendszerbe, változásokat eszközölni, ami lehet egy újabb projekt és ehhez a projekthez is kell rendelni kulcsindikátorokat, amit rögzíteni kell a minőség biztosítási rendszerben.

Miért is állnak ellen?

Úgy döntöttem, az ideji blog bejegyzéseknél saját tapasztalatokat, elképzeléseket osztok majd meg. Egyik sem lesz szentírás, csak a saját kis világom, kísérleteim kivetülése. Nézzük!

Van ugye az a probléma, hogy a mai gyerekek ingerküszöbe igen magas. Értem ez alatt azt például, hogy hozzászoktak a gyors, interaktív, harsány dolgokhoz. Ez sokszor nagyban nehezítheti a tanulást a közoktatásban. Véleményem szerint többek közt ezért is fullad sokszor kudarcba a formális, frontális módszer. Ugyanakkor érdekes saját tapasztalat, és kísérletezés útján azt vettem észre, hogy az egyéb, szokatlan módszereknek viszont úgymond ellenállnak a gyerekek.Értem ezalatt azt, hogy ha valamilyen anyagrészt kiválóan fel lehetne dolgozni kooperatív módszerekkel, annak sikere nem borítékolható. A nem formális módszerek márpedig szerintem sokkal jobban igazodnak a fent említett ingerküszöbhöz. 

DE ellenállnak neki a fiatalok. Nem értik, kihasználják, elbohóckodják. Arra jutottam, hogy talán azért, mert középiskolában már bőven késő ezt elkezdeni. A gyerekek, akikkel én találkozom, szinte mind kivétel nélkül a frontális oktatásra vannak szocializálva. Na nem mondom, sikerélmény van, és működik a koop, de többnyire csak félsiker. Mostanában fogom kipróbálni az informális irányba való eltolódást is, mert a véletlen folytán (ami elengedhetetlen is ennél a módszernél) már sikerült hasznosítani.

Szerintetek miért állnak ellen?

A tanár, szerintem…

Tudom, hogy az alább megfogalmazottakkal erősen megosztom az olvasókat. Mégis úgy érzem, hogy a hozzám hasonlóan gondolkodók miatt meg kell ezt tennem.
Azt gondolom, hogy tanárként nem csak az elektrotechnika törvényszerűségeit és a logikai kapuk működését meg a PLC programozást kell a tanulóknak megtanítanom, hanem a problémák megoldásának igényét és szeretetét is.
Gyakran előfordul, hogy az órákon nem szorosan az anyaggal összefüggő, kérdéseket tesznek fel a tanulók. Ezek nem szerepelnek az óravázlatomban, mégis megpróbáljuk közösen megoldani a felmerült problémákat.
Az a véleményem, hogy ezek a párbeszédek és közös megoldáskeresések nagyon fontosak a közös munka, szociális érzékenység, más gondolkodásának megismerése és a kreativitás szempontjából.
Fűzi tanárnő szerint „A pedagógus elszántsága, kitartása és elmélyült tájékozottsága a tananyagban – Növeli a pedagógus hitelességét a tanulók szemében, a lelkesedés sugárzása érdeklődést kelt.”
Fűzi Beatrix: Az oktatás módszeri II.
Számomra azonban a tananyag nem „csak a tananyag”, hanem az egész Világ.
Azt gondolom, ezért nagy felelősség pedagógusnak lenni!

TÁMOP 2.1.2.

TÁMOP = Társadalmi Megújulás Operatív Program

„A TÁMOP 2.1.2. projekt alapvető célja a felnőtt lakosság gazdasági versenyképességének növelése, valamint munkaerőpiaci, elhelyezkedési esélyeinek növelése.”

Ez az első mondat a projekt bemutatkozásánál. Jómagam nyelvtanulás kapcsán találkoztam ezzel. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt a félévemet még államilag finanszírozott keretek közt tölthetem az egyetemen (azt, hogy a következőt meg már nem, és pillanatnyilag nem tudom miből fedezem azt a laza 300 000 Ft-ot, és hogy egy igen érdekes szerződést kellett aláírnom, no ezeket most hagyjuk figyelmen kívül). Szóval van egy középfokú szóbeli nyelvvizsgám (lett…), mert kellett a mérnöki diplomámhoz; nyelvtudás nincs mögötte. Sajnos. Most –hogy legyen egy MA diplomám is- kellene mellé az írásbeli is. Ez nem kis munka lenne. Ami megoldható időben és energiában, de pénzben meg nem. Mert én már csak ilyen anyagias vagyok. No ekkor jött a képbe ez a remek TÁMOP-os nyelvtanfolyam. Amit természetesen nem vehetek igénybe, mert államilag finanszírozott képzésen veszek részt. És egyszerre kettőben nehogymár, mert mit képzelek én magamról, hogy 12 év adófizetés után kicsit szeretnék visszakapni. Nem, azt bizony nem lehet, mert milyen dolog ez. Persze ez „únijóspénz” tehát az az indok nem áll meg, hogy egyszerre kétfélét ne fizessen nekem az állam. Nézzük máshonnan: nekem kell az a papír. Ergo motivált lennék. Volt ezzel kapcsolatban néhány cikk a neten (akit érdekel keressen rá a témára, én nem linkelek itt egyet sem), hogy bizony a beiratkozók nagy része kikopik gyorsan mert nem motiváltak. Nem kell nekik sem a nyelvtudás, sem a „papír”. Következmény nélkül abbahagyhatják. Kb ~5 000 Ft pénzük veszik el. Ennyi. Ha én abbahagyom a TMPK-t akkor pillanatnyilag ~900 000 Ft-ot követelne tőlem az állam. Érdekes az összehasonlítás. Nagyságrendben és „egyébként” is. Nem minősítem, de elgondolkodtató. Mert ha sokat nem is tanulnék, de le nem morzsolódnék, az biztos. Nem minősítem a rendszert, de sejthető a véleményem. Nem pozitív. (Zárójelben hozzátenném: most is többet fizetek be havonta csak SZJA-ként mint amennyibe egy ilyen tanfolyam kerül, viszont a munkáltatóm annyira meg nem fizet jól, hogy saját magam finanszírozzam.)

A huhogóknak: _kell_ a nyelvtudás. Nekem nincs. Naponta érzem a hátrányát, valamit kell ezzel kezdenem (ötleteim vannak). De ez a TÁMOP-os sztori így ebben a formában nettó hülyeség. Szerintem.

De ezt is megoldom, mérnök vagyok.

E-learning projektek és alkalmazások hallássérülteknek

Manapság már nélkülözhetetlen, hogy legalább alapszinten beszéljünk egy idegen nyelvet. Azonban ez egyesek számára nem valósítható meg könnyen. Amíg számos képzést találhatunk halló, egészséges emberek számára, nagyon kevés van, amely a hallássérültekre koncentrálna, akik jelnyelv segítségével kommunikálnak. Érdekvédelmi szervezetünk a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) hatékony közreműködése a hallássérültek idegen nyelv tanulásában, mi sem bizonyítja jobban, mint az a nemzetközi tanácskozáson való részvétel, melynek tavaly 2012. május 24-26. között az ELTE Bölcsészettudományi Kara adott otthont. A workshop a hallássérültek idegennyelv-tanulásának érdekében zajlott, melyen számos hazai és külföldi szakember prezentálta eddigi megvalósított e-learning tananyagait, valamint indítványozták a közös együttműködést.

Szendrődi Andor gyógypedagógus (soproni gyermekotthon igazgatóhelyettese), szintén résztvevője volt a nemzetközi tanácskozásnak, aki érdeklődésemre tájékoztatott, hogy munkatársaival egy nagy projekten dolgoznak közösen a klagenfurti egyetemmel. A speciális e-learning tananyagban a német nyelv oktatását teszik lehetővé jelnyelvi adaptációval, multimédiás, videós, szöveges és interaktív elemekkel, így megkönnyítve a gyermekek számára a nyelvtanulást.

Az e-learning projektekre jellemző a folyamatos fejlesztés, a meglévő rendszer bővítése, valamint a felhasználók igényeihez való igazítása, ahogy a fenti projekt is speciális módszerrel, multimédiás elemekkel jött létre.

A német nyelv elsajátítása mellett lehetőség van az angol nyelv tanulására „SignOnOne” projekt és a „SignOn” weboldal www.sign-on.eu segítségével. A jelnyelvet beszélők elsajátíthatnak egy alapfokú angol nyelvtudást, mivel a programok segítségével a hallássérült felhasználók is közvetlenül bekapcsolódhatnak a kurzusokba.

A kurzusok célcsoportját a hallássérült felnőttek alkotják, akik nem csak az órák során, hanem otthon, egyedül is tudják használni, hasznosítani a program kínálta lehetőségeket. A „SignOnOne” ingyenesen elérhető a projekt internetes weboldalán keresztül regisztráció vagy letöltés nélkül. A tananyag magyar nyelvű változatát Szendrődi Andor és kollégái készítették el, megtekinthető: http://acm5.com/signonone/

A jelenleg elérhető 10 lecke szoros együttműködésben készült a partner intézmények hallássérült tagjaival, garantálva ezáltal, hogy a kurzus felépítése a leginkább megfelel az igényeiknek. A leckék során a fő tananyagot egy angol nyelvű szöveg nyújtja, melynek szavai, kifejezései és mondatai a 6 partner ország nyelvére le vannak fordítva. A mondatokat animációkkal egészítik ki, valamint nyelvtani magyarázatok és a szájról olvasást lehetővé tevő videók is megtalálhatóak az egyes leckékben.

A projektben résztvevők aktív szerepet vállaltak a jelnyelvi fordításokban, videók készítésében, a megfelelő tartalom kiválasztásában, az ahhoz kapcsolódó animációk készítésében, valamint a weboldalkészítésében is. A koordinációs és menedzsmenti feladatokat is közösen oldották meg. A megvalósult projekt egyedülálló és példaértékű, ezért fontosnak tartom bemutatni a projektben résztvevő partnereket, melyek az alábbiakban kerülnek ismertetésre.

A soproni Tóth Antal Nevelési - Oktatási – Módszertani Központ is készít folyamatosan e-learning tananyagokat. http://www.tothantal.hu/index.php/e-learning.html

A megvalósult és folyamatban lévő e-learning projektek lehetőséget teremtenek a hallássérültek számára az idegen nyelv tanulásában, hiszen a felsőoktatásban részt vevő hallgatók a nyelvvizsga bizonyítványt így könnyebben meg tudják majd szerezni, valamint az idegen nyelvű szakirodalmakat is tudják hasznosítani tanulmányaik során. A távoktatás a fogyatékkal élők számára is nagy segítséget nyújtott, különösen a mozgássérültek körében, az e-learning mára már olyan képzést biztosít a speciális képzést igénylő tanulók számára, mely lehetővé teszik az akadálymentes tanulást.

Szakmódszertani iskolai gyakorlat? Hogyan?

Az MA-Levelező mérnöktanár képzés ’Szakmódszertani iskolai gyakorlat’ elnevezésű tárgy követelményei a normál órarendi körülmények közt gyakorlatilag teljesíthetetlenek.
Nézzük meg hogyan áll össze a követelményrendszer: A kötelező óraszám tantárgyleírás szerint 8 óra labor.
Ebbe a következőknek kell beleférnie: minimum 4 óra hospitálás és minimum 15 megtartott óra. No meg persze 1 óra vizsgatanítás. A kiadott órarendben 9 óra szerepel a tárgyra. Ebbe a kilenc órába kellene beleférnie a fent felsorolt minimum 19 + 1 órának. Másik probléma, hogy órarend szerint 10 perc van átérni a gyakorlóiskolából a TMPK-ba (Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ), ez megint fizikai képtelenség.
Gyakorlati megoldásként persze „akkor mehetünk hospitálni és órát tartani, amikor csak akarunk”. Azt az apróságot hagyja a rendszer figyelmen kívül, hogy mindenki dolgozik, sokan pedig vidékiek (azt már ne is vegyük ide akinek gyereke/gyerekei vannak). Szóval bármikor mehetek, ha épp nem dolgozom. Meg persze ha kaptam volna időpontokat amikor mehetek. Mert ezt még így a 4. oktatási héten sem sikerült leegyeztetni. Akik eleve tanítanak, azok jó helyzetben vannak, hisz a saját (egyébként is megtartott) óráikat elismeri a TMPK mint gyakorló órát. Mindenki más viszont szívni fog a tárggyal. Persze teljesítjük, hiszen nem bohóckodni iratkoztunk be, de egy önmagát igen sokra tartó intézménytől igen fura ez a fajta szervezés. Például 2007 körül még lehetett felnőttképzésen tanítani, ez délután van, összeegyeztethetőbb egy átlagos munkahellyel. Ezzel szemben ebben a tanévben egy olyan középiskolába kerültem, ahol azt sem tudják mit kezdjenek velem (szemben például az előző féléves Petrikkel, ahol felkészülten vártak, jól szervezték az egészet). Érdekes az is, hogy a TMPK-val szerződött intézmények közt nincs erősáramú (tudomásom szerint). Tehát az is probléma, hogy én milyen órát fogok tartani, miközben sem a híradástechnikához, sem az elektronikához semmi közöm szakmailag.
Összefoglalva: bonyolult egy tárgy lesz, főképp szervezésileg, de megoldjuk.

Trendivé tett tanulás?!

Érdekes kísérletet kezdtek szeptember elejével a szakiskolákban. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a megváltozott NAT-nak és kerettanterveknek megfelelő közismereti tankönyvet készített.

Matematika tankönyv - kicsit másként

Egy kötetben az összes közismereti tárgy, ráadásul a szokásostól eltérően a kor (pontosabban az ifjak) igényeinek megfelelő szerkesztésben. Sok képpel, ábrával és színes grafikákkal, a korábbinál kevesebb szöveggel. Nem csak a könyv, az irány is egyértelműen új: nem a diákoknak kell a tankönyv stílusához alkalmazkodniuk, hanem ez utóbbi idomul a fiatalok elvárásaihoz. 25 ezer ilyen tankönyvet osztottak ki a tanulók között, kísérleti jelleggel. Sőt, a tervek szerint hamarosan megjelenik a könyv okos telefonra letölthető változata is! A szerzők reményei szerint az ifjak érdekesnek találják majd, hogy üres perceikben - mondjuk a buszra várva - nézhetik át az átlagosnál izgalmasabbnak ható könyvben szereplő tananyagot, elméláznak pár képen vagy ábrán mondjuk a trolira várva, és akaratlanul is bővítik (köz)ismeretüket.

Fanyalogni, kritizálni, legyinteni persze lehet, hosszan sopánkodva az oktatás színvonalának csökkenését. Kérdés azonban, hogy az év végén olvasatlanul a szemétbe dobott - és a tanulókra így semmilyen hatást nem gyakorló - lexikonszerű tankönyvek, vagy a magazinokra hasonlító - tehát érdekesnek tűnő - ismeretközlő kötetek érnek-e többet. Szerintem egyértelmű a válasz, még akkor is, ha közben úgy vélem, az oktatást nem szabad a klasszikus, kereslet-kínálati értelemben vett szolgáltatásként felfogni.