Sorozatomban arra keresem a választ, hogy miben nyilvánul
meg és esetleg hogyan csökkenthető a szakadék az együtt vagy már csak egymás
mellett élő generációk között.
Néhány éve egy előadásban hallottam először részletesen az
X-Y… besorolásról. A túlnyomórészt X-es hallgatóság jókat nevetett a felhozott
példákon és ismerősen bólogatott. Az előadás utáni beszélgetésben azonban
kiderült a valóság nem mindig ilyen vidám. Sokszor nehéz mit kezdeni a
különböző látásmódokkal, hát még elfogadni, megérteni azt. Öt Z generációs
gyermek édesanyjaként napi szinten megélem ezt.
Mielőtt azonban belevágnánk a „szakadék” okainak és
leküzdésének keresésébe, nézzük röviden mit is jelentenek a bűvös betűk…
Ahogy a bevezetőből is kitűnik a betűket a
szociálpszichológiában és a szociológiában a generációk megkülönböztetésére
használják. A megosztás alapja a digitális világ, ott is leginkább az internet
használata. Ennek alapján a szakemberek a következő csoportokat különböztetik
meg:
-
Veteránok az 1925-45 között születettek: ők ma a
nyugdíjas korosztályt képviselik. Életük második felében találkoztak az
internettel, de jelentős részük nem használja. Idegenkedésük érthető, számukra
az egy-egy háznál közösen nézett tv is különlegességnek számított. Ragaszkodnak
a régi ismerős dolgokhoz.
-
Bébi-bumm csoport az 1946-64 közöttiek: ők 30-40
évesen találkoztak az internettel. Megpróbáltak alkalmazkodni az új
vívmányokhoz, mobiltelefont, számítógépet használnak. A munkaerőpiac
tapasztaltjait alkotják, de a felhalmozott tudásuk ellenére félnek, hogy az új
nemzedékek kiszorítják őket.
-
X generáció az 1965-79 között születettek: ők
kamaszként szembesültek a technológiai változással és az természetesen beépült
a felnőtt mindennapjaikba. Ők alkotják a mai munkaerőpiac gerincét.
-
Y generáció az 1980-1995 közöttiek: gyermekkorban
ismerkedtek meg a digitális világgal. Rugalmasan kezelik a változásokat,
viszont pont ez miatt nehezen vagy egyáltalán nem köteleződnek el. Mindig újabb
és újabb kihívásokra vágynak.
-
Z generáció az 1996 után született fiatalok,
akik nem éltek internet nélküli világban. Gyermekkoruk meghatározó játéka a
számítógép. Egyszerre több dolog elvégzésére képesek, viszont egyiket sem élik
át teljesen.
A besorolás határai persze nincsenek „kőbe vésve”, biztosan
minden olvasó tudna példát hozni kivételekre. A környezetemben is van olyan 80
év fölötti hölgy, aki rendszeresen internetezik és azt is tapasztalom, hogy az
egy generációba tartozók között is lényeges eltérések figyelhetők meg az
internethasználat terén. Az elvileg ugyanazon Z generációba tartozó
gyermekeimnél is már egészen más hozzáállást látok.
Egyes helyeken a 2010 után születetteket már új úgynevezett „a”
generációs csoportba sorolják.
A besorolás lényege nem az, hogy használ –e egyáltalán
internetet, illetve, hogy mióta, hanem az ahogy ezt teszi. Ami egy fiatalabb
generációnak természetes az az azt megelőzőkbe tartozóknak eszébe sem jut. Az
idősebb korosztály számára egyértelmű hátrány az angol nyelvtudás hiánya is. Ők
leginkább a mindennapi dolgokhoz szükséges információ megszerzésére használják
az internetet, viszont egyre nagyobb számban ügyintézésre. Körükben az
ügyfélkapu használatának aránya sokkal nagyobb, mint a fiataloknál.
A fiatalok számára a magyar nyelvű oldalak csak egy töredéke
a lehetőségeknek, amit igyekeznek is hatékonyan felhasználni. Számukra
természetes, hogy minden azonnal elérhető, megoldható, viszont nem ismerik a
várakozás örömét.
Minden oldalnak megvan tehát az előnye és a hátránya is.
Tudunk –e az előnyökből átadni és ezzel a hátrányainkat csökkenteni ez a
generációk közelítésének szerintem legfontosabb kérdése. Innen folytatom
legközelebb…