(részlet Beleznay Péter: A Facebook c. könyvéből)
Az alapítás
Az egész Facebook birodalom a Harvard egyik kollégiumi lakosztályából
indult el 2003 végén. Két hálóból és egy közös szobából állt, és mivel
fiúk laktak benne, ezért nagy mennyiségben hevert minden-felé üres
sörösüveg, nyitott energiaitalos doboz, valamint egyéb más hulladék. A
szoba talán egyetlen nem átlagos kollégiumi tartozéka egy 2,5 méter széles
tábla és annak tartalma volt. Ez volt Mark Zuckerberg legfontosabb
ötleteinek, projektjeinek első megjelenítője, az akciótervek, kódrészletek
és programstruktúrák bölcsője, telis-tele színes vonalakkal és az
avatatlan szem számára érthetetlen szimbólumokkal. A három másik másodéves
szobatárs pedig a táblán látható dolgok első tesztelői és véleményformálói
voltak. Mark közvetlen szobatársa a melegségét nyíltan vállaló, történelem
és irodalomhallgató, Chris Hughes volt, aki kifejezetten érdeklődött az
aktuálpolitikai kérdések iránt is. A másik szobában a közgazdász szakos
Dustin Moskovitz, és Billy Olson laktak. A közös szoba volt az a szentély,
ahol a négy fiatal fiú világmegváltó beszélgetései nap, mint nap
zajlottak, csakhogy ezen beszélgetések a legtöbbje tényleg meg is
változtatta a világot. Heves viták folytak az Internet jövőjéről, hogyan
kellene használni és milyennek kellene lennie a jövő on-line felületének,
és mind ennek milyen hatása lesz az élet egyéb területei-re. Mark volt az
egyetlen, aki komolyabb programozási tudással rendelkezett, és számos
sikert is elért már ezen a téren.
Mark a Harvardon hamar felhívta magára a figyelmet két „kísérlete” által,
amelyeket még a második év elején valósított meg. Az egyik a viszonylag
kisebb visszhangot kiváltó „Six Degrees of Harry Lewis” program volt, ami
egy korábbi közösségi oldal, a SixDegrees.com oldal Harvard megfelelőjének
szánt. Az alkalmazásba be kellett írni egy tetszőleges Harvard-os nevet,
és azután a program feltérképezte a megadott név és az egyetem híres
számítástechnika professzora közti ismeretségi útvonalat, amit a Harvard
Crimson nevű on-line újság szöveges találatai alapján tudott felállítani.
A második programja, a „Course Match” viszont azonnal sikeres lett. A
program az egyes diákok által felvett tantárgyakat követte nyomon, így
bárki megnézhette, hogy egy ismerőse melyik órákra jelentkezett fel,
illetve egy tantárgy nevére klikkelve láthatóvá vált, hogy az adott
tárgyat pontosan kik is fogják látogatni. Az alkalmazást szinte azonnal
több százan kezdték el használni, hiszen mindenki szerette volna tudni,
hova érdemes bejárni, illetve hogy egy-egy kiválasztott (főleg ellentétes
nemű) diákkal melyik órákon lehet közelebbi ismeretséget kötni.
Mark következő közösségi oldal kísérlete felemás megítélésű volt. Október
28-a éjjelén kezdte el írni a Facemash programot. Mark akkor éppen
csalódott volt egy lány miatt és ennek hatására megfelelően ittas is.
Mindezt ő maga adta a nagyvilág tudtára az on-line naplóján keresztül,
amelyet a programozás közben is folyamatosan vezetett. Így minden kétséget
kizáróan az események lépésről-lépésre nyomon követhetővé váltak. Este
20:13-kor íródott az első bejegyzés, amiben arról ír, hogy búfelejtés
képen valamit létre kéne hoznia. A szobában tartózkodó Billy Olsonnal
közösen az egyetemi arckép-csarnokot, az ún. Facebookot nézegetve az az
ötletük támadt, hogy két képet egymás mellé téve könnyedén
összehasonlíthatóvá válnának a diákok (21:48). Erre egy szavazáson alapuló
oldalt lehetne csinálni, ahol a voksok által el lehet majd dönteni, hogy
ki mennyire „dögös”. Az értékelésnél nem a megszokott pontozásos rendszert
használták, hanem a sakkversenyeken alkalmazott módszert. Így minél
„dögösebb” besorolást kapott valaki, annál nehezebb „ellenfe-leket” kapott
a későbbiek során. Persze az oldal létrehozásához előbb számtalan
fényképet kellett valahonnan szerezni. Marknak nem állt rendelkezésre
ilyen adatbázis, és ami fenn volt a hálózaton, azok pedig nem voltak
teljesen publikusak és elérhetőek (23:09). Mark számára az alvás sose volt
elég fontos, így nem csoda, hogy az események ekkortájt kezdtek komolyra
fordulni…”0:58: Kezdődjön a hackelés.” Mark sorra lépett be a Harvardos
épületek hálózatába hogy összegyűjtse az ott lakók fényképeit. Ahol ez nem
volt egy helyen, vagy nem volt publikus, ott egyszerűen feltörte az ottani
oldalakat és letöltötte a fennlevő képeket. Volt olyan épület, ahova az
éjszaka közepén beosont, hogy számítógépével felcsatlakozhasson a
hálózatra, megkerülve így az ott működő biztonsági tűzfalat. Az egész
hadművelet hajnal 4-re befejeződött. Feltörte az összes védett oldalt és
letöltötte az összes fellelhető hallgatói fényképet, hogy az általa
sebtében összedobott honlapon elindulhasson a szavazás: ki a legdögösebb
az egyetemen?
Mark nem kért engedélyt senkitől, hogy megtehesse mindezt. Természetesen
számos adatvédelmi szabályozást megszegett, bár ő akkor nem foglalkozott
ezzel a kérdéskörrel. November 2-a délután a már végleges változat
hivatkozását elküldte pár barátjának, hogy azok teszteljék a számítógépén
futó oldalt, majd néhány órára otthagyta a szobáját. Késő este tért csak
vissza, és ami fogadta, az hihetetlen volt. Az a néhány barát továbbküldte
a levelet a saját ismerőseinek, akik ugyancsak folytatták ezt a
láncolatot, míg végül 450 különböző emberhez jutott el ez a Facemash oldal
linkje. Több mint 22000 alkalommal szavaztak az oldalon lévő fényképekre.
Ezt a nagy mennyiségű adatforgalmat a laptop már nem tudta lekezelni, és
teljesen kifagyott a nagy terhelés alatt.
A hír eljutott két nővédelmi csoporthoz, a „Fuerza Latina”-hoz és az „Association
of Harvard Black Women”-hez is, akik természetesen feljelentették Mark
Zuckerberget a megfelelő egyetemi testület-nél. Mark-ot beidézték és
fegyelmit kapott a személyiségi és adatvédelmi jogok megsértéséért,
bocsánatkérésre kötelezték, és a kizárás terhe mellett próbaidőre
helyezték. Ügye nagy nyilvánosságot kapott, megjelent egy cikk erről a
Harvard Crimsonban is, és így Mark hírnevén komoly csorba esett. Mégis egy
valami nyilvánvalóvá vált. Mark Zuckerberg olyan oldalakat képes írni,
amelyeknek a használatát az emberek nem képesek abbahagyni és szinte
tömeghisztériát váltanak ki, hol így, hol úgy… Mark a következő napokban
sem adta fel a közösségi oldalakkal való kísérletezgetést, például egy
római kori művészettörténeti tanulmány elkészítéséhez 500 fényképet
töltött fel egy honlapra, és megkérte az osztálytársait, hogy írjanak
meg-jegyzéseket az egyes képekhez – majd az eredményt beadta a dolgozata
gyanánt. Ezek mellett segített másoknak is honlapok fejlesztésében,
például az egyik megsértett nőszervezet honlapján végzett ki-sebb
munkálatokat.
A Mark körüli felemás megítélésű hírverések által programozói tehetségére
mások is felfigyeltek. A matematikahallgató Divya Narendra és az egyetemi
evezős csapat bajnokai – a Winkelvoss ikrek – Cameron és Tyler – a Harvard
elit köreiben mozgó felsőbb éves hallgatók voltak. Ők már 2002 decembere
óta a Harvard Connection nevű online közösségi oldal ötletén dolgoztak.
Akkortájt se szeri, se száma nem volt a közösségi portáloknak, a
SixDegrees.com 1997-es indulása és sikere után 2002-ben robbant be a
köztudatba és vált szinte azonnal etalonná a találkahelyként számon
tartott Friendster, majd 2003-ban követte az üzleti kapcsolati hálót építő
LinkedIn és a későbbi „csúcsragadozó”, a főleg zenével és zenészekkel
foglalkozó MySpace. Divatos témává vált közösségi oldalakat fejleszteni,
ahogy ezt Divya és az ikrek is tették, csakhogy nekik volt egy igen nagy
hátrányuk, ugyanis egyáltalán nem értettek a programozáshoz. Ezért
évközben felbéreltek egy fiatal informatikust, de az nem váltotta be a
hozzá fűzött reményeket, és 2003 év végére még csak néhány programrész
készült el. Divya Narendra talált rá Markra a Facemash-ről cikkező
egyetemi újság segítségével.
November vége felé volt az első megbeszélésük, ahol körvonalaz-ták Mark
előtt az ötletüket: kéne csinálni egy olyan közösségi oldalt, ahol a
fiatalok kötetlenül tudnak ismerkedni, tájékozódni a szórakozási
lehetőségekről, ahol az éjszakai élet eseményei csokorba lennének szedve
(üzleti aspektusként kedvezőbb belépésre jogosító kupo-nok és egyéb
hirdetések alkalmazásával). A tervek szerint a felhasználók a személyes
beállítottságoknak megfelelően a többieket rangsorolni is képesek lennének
aszerint, hogy ki hány százalékban felel meg a saját érdeklődési körüknek,
vagyis hogy kivel lenne érdemesebb közelebbről is megismerkedni. Az oldal
fő célját Mark a későbbiekben csak „ismerkedős” oldalként foglalta össze.
Kezdetben érdeklődött a programozási feladat iránt (mint minden
tevékenységhez, ami kötődött a közösségi tartalmakhoz), a trió pedig fel
szerette volna bérelni őt, fizetve neki a segítségért. Az egyeztetések el
is kezdődtek, de a vizsgaidőszak és az egyéb körülmények miatt nagyon
elhúzódtak. Többszöri sikertelen egyeztetési próbálkozás után 2011
januárjára egyértelművé vált mindegyik fél számára, hogy a kezdeti
lelkesedés ellenére Mark nem akar részt venni az oldal kialakításában. Ezt
január 8-i levelében Mark kezdetben csak jelezte: „Egy kicsit még mindig
szkeptikus vagyok, hogy egy olyan oldal, mint ez, elegendő
funkcionalitással rendelkezik ahhoz, hogy tényleg meg tudja ragadni a
figyelmet és el tudja érni a működéséhez szükséges kritikus
felhasználótábort.” Majd 1 hét múlva, január 14-én egyértelműen
kijelentette, hogy nem ér rá többé ezzel az üggyel foglalkozni, másra
szeretne koncentrálni.
Ekkortájt – 2004. január első heteiben – Mark egy másik Harvardos
közösségi oldal gazdájával is felvette a kapcsolatot, de ez az oldal már
fél éve üzemelt. Aaron Greenspan 2003 nyarán indította a houseSYSTEM
oldalát, amiben a felhasználók képeket tölthettek fel magukról,
ismeretségeket köthettek, eseményeket szervezhettek, születésnapi
emlékeztetőket kaptak és a tantárgyakkal kapcsolatos egyéb tevékenységeket
folytathattak. Két nappal a találkozó előtt Mark is felcsatlakozott erre
az oldalra, hogy áttanulmányozhassa a funkcionalitását. A houseSYSTEM
eredeti ötletei ellenére nem vált sikeressé, bonyolult volt a
kezelőfelülete, ezért csak pár száz felhasználóval rendelkezett. A
megbeszélésük előtti hónapban megjelent Harvard Crimson cikk szerint már
nélkülözhetetlenül szükséges lenne egy online „facebook” rendszer, amiben
a felhasználók maguk szabályozhatnák a feltöltendő tartalmakat (a cikk
2003. December 11-én jelent meg). Vagyis a houseSYSTEM-re kevesen
tekintettek úgy, mint megvalósult és sikeres megoldás a már sokakat
foglalkoztató online képcsarnok igényére. Ezek fényében a megbeszélésen
Mark előrukkolt a houseSYSTEM-hez kísértetiesen hasonló saját ötletével, a
már alapfunkciókkal rendelkező „Thefacebook” oldallal, ami meg-oldás
lehetne erre a problémára. Megpróbáltak valamiféle együttműködési
megállapodást kötni a két közösségi oldal közös futtatását illetően, de
mindkét fél elég céltudatos volt a saját szerepvállalását tekintve, ezért
egyikük se tudta magát alávetni a másik befolyásának.
Mark tehát ebben a környezetben indította be 2004. január 11-én a saját
oldalának első online tesztváltozatát, a „Thefacebook.com”-ot. Tanulva az
addigi tapasztalataiból, az oldal már nem a saját számító-gépéről futott,
hanem megbízott egy szerver hosztolással foglalkozó céget, a Manage.com-ot,
hogy havi 85 $/szerver díjért cserébe bizto-sítsa számára a szükséges
infrastruktúrát. Az éles rendszer 2004. Február 4-én kezdte el működését.
Nehéz feladat várt Markra a közösségi oldalak világában, hiszen olyan erős
mezőnnyel kellett felvennie a versenyt, mint a már évek óta sikeres
Friendster, a fél éve üzemelő, már milliós tagsággal rendelkező MySpace,
vagy a Google által két héttel korábban indított Orkut. A versenytársak
mögött vagy dollármilliárdok és óriáscégek, vagy több éves ismeretség
valamint számos marketing és cégvezetési tapasztalat állt, míg a
Thefacebook nem volt más, mint egy 19 éves kamasz fiú oldala, amit a
kollégiumi szobájából havi 85 $-os költség-vetéssel indított el. Igaz, a
Harvard fennállása óta nem először történt ehhez hasonló: majd 30 évvel
azelőtt, az ugyancsak 19 éves, Bill Gates nevű fiatalember létrehozott egy
Microsoft nevű céget...
A számos hasonló szolgáltatást nyújtó oldal ellenére (mindegyik addigi
közösségi oldal ki volt „hegyezve” az új ismeretségek köttetésére,
valamint randevúk szervezésére) a Thefacebook megpróbált valami új színt
vinni a saját rendszerébe. Ez kezdetben nem volt más, mint a már meglévő
ismeretségek ápolása valamint az exkluzivitás. Az utóbbi védelemül is
szolgált a kéretlen reklámozókkal szemben, ugyanis csak azok lehettek
tagjai az oldalnak, akik rendelkeztek Harvardos e-mail címmel (tehát csak
a hallgatók, dolgozók és a már végzett diákok). Az oldal szinte sikerre
volt ítélve. Letisztult kinéze-tével, gyorsan áttekinthető és egyszerűen
kezelhető felületével, valamint hatékony kommunikációs és az önkifejezésre
alkalmas lehetőségeivel szinte vírusszerűen kezdett el terjedni a Harvard
hallgatói között (akik eleve elitista attitűdökkel, vagyis önmaguk imázsát
a külvilág felé folyamatosan építő beállítottsággal rendelkeztek). A
Facemash-sal szembeni támadások megelőzésére az oldal egyáltalán nem tett
közzé semmiféle saját tartalmat (kezdetben még reklámok se voltak),
mindent a felhasználók hoztak létre, illetve töltöttek fel...
Gratulálok a könyvhöz, nem csak tartalmában jó, érdekes és olvasmányos a stílusa. Legalábbis nekem tetszik.
VálaszTörlésÉs köszi, hogy feltetted lécet HF ügyben, majd igyekszünk:)
Az a bizonyos "léc" már adott volt itt, én csak követtem :) Köszi a visszajelzést! :)
Törlés