Gondoltam első blogbejegyzésem a Moodle keretrendszerről fog szólni, amit most vezettünk be iskolánkban, de ezt egy későbbi alkalomra halasztom. Inkább a mai nap eseményeit venném sorra. Először is ellátogattunk a Bolyai János Műszaki Szakközépiskolába, ahol közös hospitáláson vettünk részt. Azt hiszem mindenki nevében beszélek, ha azt mondom komoly élményekkel gazdagodtunk. Mindemellett megtudtuk, hogy egyik hallgatótársunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy most szeptembertől ebben az iskolában kezdheti meg szakmódszertani gyakorlata mellett a munkáját is. A gyakorlat után Duchon Jenő Tanár Úr Elektronikus tanulás óráján vettünk részt. Az óra kimondottan jó hangulatban telt, az Oktatástechnológián már megedződött hallgatók szeme se rebbent, hogy a tantárgy moodle oldalán csak hosszan görgetés után jutottunk el a lap aljára. Szerencsére mielőtt az ember még szívrohamot kaphatott volna előkerült a beadandó feladatok blokkja is, ami azért elfért a képernyőn normál nézet mellett is. Ahogy elnéztem, még talán kevesebbet is kell dolgoznunk, mint tavaly. És még mielőtt elfelejtem köszönöm a lelkes kötögetést Évi (majdnem kézimunkát írtam, de még félreértenék :))! Az óra után hazafelé vettem az irányt. Már az utcánkban sétáltam, és úgy gondoltam, még egy nap, amit sikerült túlélni, mikor egy rendőrautó fékezett mellettem. A kulturált közeg "Tigris van a járdán?" kérdéssel fordult hozzám. Egy pillanatra megint elvesztettem hitem oktatási rendszerünkben, rájöttem azonban (egy kis segítség után), hogy a kedves rendőrbácsi csak nagyon szellemesen szeretett volna megkérni, hogy fáradjak fel a járdára, mert az úttest szélén sétáltam - ezt természetesen megtettem, bár nem bírtam megállni, hogy azért ne ellenkezzek egy kicsit. Egyébként lakó és pihenő övezetben lakom. A járdát leginkább azért nem használjuk, mert egyrészt járhatatlan (meg kéne valakinek rendeznie a növényzetet), másrészt az utca elején a járdát teljes mértékben elfoglalva a sarki kisbolt törzsvendégei isszák a "jól megérdemelt" napi betevőjüket. Természetesen éber őreinknek velük semmi bajuk sincsen. Amikor ilyen esetek történnek, elgondolkozom, hogy vajon mennyire hibás oktatási rendszerünk abban, hogy az emberek nehezen találják meg egymással a hangot, és míg apróságokon fennakadunk, a komoly dolgokkal nem foglalkozunk. A következő blogbejegyzésem már tényleg a Moodle rendszerről fog szólni, és előre láthatólag érdekesebb is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése